Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 2 (76. szám) - Az iraki válság rendezése érdekében tett erőfeszítésekhez történő magyar katonai hozzájárulásról szóló országgyűlési határozati javaslat összevont általános és részletes vitája - JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter, a napirendi pont előadója:
3656 Megadom a szót Juhász Ferenc honvédelmi miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának tizenöt percben. Minisz ter urat illeti a szó, képviselőtársaimtól pedig kellő figyelmet és csendet kérek. JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter, a napirendi pont előadója : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Nem tudom, vane abban valam i sorsszerű, hogy egy parlamenti napon döntünk a NATO további bővítéséről és az iraki stabilizációs műveletben való magyar részvételről. Az azonban biztos, hogy mind a két döntésünk komoly nemzetközi figyelmet érdemel, mind a két döntésünk fontos üzenetet hordoz. Soksok vita és egyeztetés után van lehetőségem az iraki stabilizációs erők keretében részt vevő magyar kontingens szerepvállalásáról szóló országgyűlési határozatot a tisztelt Ház elé terjeszteni. Ennek a lépésnek a megítéléséhez nagymértékben hoz zájárult az ENSZ BT május 22én elfogadott 1483. számú határozata, amelyben tagállamainak megadta a kellő felhatalmazást ahhoz, hogy részt vegyenek az Egyesült Államok és NagyBritannia vezette katonai konszolidációs műveletben. A BT határozatában felhívja az említett két országot, hogy segítse elő az iraki nép boldogulását, különösen a stabilitás és biztonság megteremtésével, a tagállamokat pedig arra ösztönzi, hogy személyzettel és felszereléssel járuljanak hozzá az iraki stabilitás és biztonság feltétele inek megteremtéséhez. Tisztelt Ház! Ez a BThatározat azért volt sorsfordító, mert néhány nappal korábban még senki sem reménykedett abban, hogy ilyen megszülethet. Négy nappal korábban Brüsszelben a NATO külügyminiszteri tanácskozásán még nem adtak esélyt arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete ezt a határozatot el tudja fogadni. De a nemzetközi együttműködés, a józan ész és a kompromisszumkészség eredménye, hogy négy nappal az elutasító kezdeményezést követően végül mégiscsak döntés született. A Magyar Köztársaság kormánya úgy ítéli és korábban is úgy ítélte meg, hogy Magyarországnak saját katonai képességeihez és pénzügyi erőforrásaihoz mérten részt kell vennie a stabilizációs erők munkájában. Éppen ezért arra kérem az Országgyűlést, hogy járuljon hozz á az Irak újjáépítéséhez szükséges stabilizációs és humanitárius műveletekben részt vevő háromszáz főnyi katonai kontingens kiküldetéséhez. A kiküldendő egység szállító és humanitárius feladatokat végezne, illetve saját fegyveres biztosítását látná el. A k onkrét feladatok tehát: a műveleteket irányító parancsnokság által elrendelt katonai szállítási feladatok teljesítése, valamint az iraki nép megsegítéséhez szükséges humanitárius segélyek szállítása és biztonságos célba juttatása, és teljesen természetesen a saját kontingensünk biztonságának megteremtése és védelme. Tisztelt Ház! Ez utóbbi félmondat azért fontos, mert mindannyiunknak tudni kell, hogy a katonai kontingensünk egy olyan műveleti területre megy, ahol az elmúlt héten is több terrorcselekmény tör tént, ahol a nemzetközi biztonsági erőket adott esetben támadás is érheti. A Magyar Köztársaság Országgyűlésének tehát feladata, kötelezettsége, hogy a humanitárius segélyek elosztásában és a szállításban részt vevő magyar kontingenst védje, óvja. Ez minda nnyiunk közös felelőssége. Több megfontolás is indokolja, hogy ebben a misszióban katonáink részt vegyenek. 1. A részvétel hazánk nemzetközi presztízsét jelentősen növelné, ami a Magyar Köztársaság érdekeit felbecsülhetetlen mértékben szolgálja, hiszen nem zetközi érdekérvényesítésre csak olyan ország képes, amelynek tekintélye van. Egy új világrend kialakításában kaphatunk most szerepet, és ezzel a lehetőséggel nem élni több mint hiba: bűn. 2. Ha már az Északatlanti Szövetséget említjük, bizonyára mindanny ian emlékeznek rá, hogy az elmúlt években számos kritika érte Magyarország teljesítményét a NATOn belül. Aki Magyarországról csak tudósításokat lát, hall, újsághíreket olvas - márpedig a világ nagy részén az emberek így vannak ezzel , az jobbára csak a p roblémáinkat ismeri. Miért ne ismertetnénk el mi magunk a teljesítményünket? 3. Katonáink lehetőséget kapnak arra, hogy megmutassák, legalább olyan jól, ha nem jobban látják el feladataikat, mint szövetségeseink.
