Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 27 (74. szám) - Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény, valamint a Magyar Államkincstár Részvénytársaságra és az Államháztartási Hivatalra vonatkozó egyéb törvényi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár:
3457 De hogy még véletlenül se legyen úgy, ahogy képviselő úr feltételezte, ha isme ri a francia rendszert, ha ismeri a francia kincstári rendszert, akkor tudja, hogy ez a magyar egyáltalán nem az lesz, mint ami a franciaországi gyakorlat. A magyar az átalakítás után is teljesen más lesz, ez egy magyar kincstári rendszer lesz, hiszen Magy arország specialitásait, Magyarország azon körülményeit veszi figyelembe, ami éppen most a 2003as, 2004es években jellemző Magyarországra. És hogy ne legyen aggály abban sem, ez a rendszer teljesen nyilvánvalóan képes lesz arra, hogy az uniós források be fogadását, sőt megfelelő, hiteles nyomon követését és megfelelőképpeni integrálását a magyar pénzügyi rendszerbe is biztosítani fogja tudni. Erre nézve már folytattunk le egyeztetéseket az Európai Unió illetékeseivel, és úgy gondolom, hogy megnyugtató vála szokat is kaptunk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Kétperces felszólalásra megadom a szót Tállai András képviselő úrnak. TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Fölteszem még e gyszer a kérdést - miniszter úr elment , államtitkár úr, ismerie az Európai Bizottság éves jelentését Magyarországról, a 2002est, tehát hogy tetszette olvasni. Ezek szerint nem. Akkor viszont nekem is meg kell ismételnem azt, amit mondtam. “Mindez rész e az államháztartás általános reformjának, melynek az a célja, hogy elválassza a szabályozási és készpénzátutalási feladatokat egymástól, és hogy átláthatóbbá tegye a magyar államháztartás rendszerét.” A 2001. évi döntést, az előző kormány döntését így ér tékelte az Európai Unió. Ön szerint a 2003as éves jelentésben majd erről a kérdésről mi fog szerepelni? Ha az a reformlépés, akkor ez most micsoda? (Keller László: Reform plusz!) Tehát ez lenne továbbra is az egyik kérdésem. A másik: választ várok arra, h ogy miért nem bízik a Magyar Államkincstár Részvénytársaság dolgozóiban, szervezetében, felkészültségében a pénzügyminiszter úr, a Pénzügyminisztérium. 2001ben a Kincstár 11 ezer darab pályázatot vizsgált meg, ez 114 milliárd forintot jelentett az államhá ztartás számára. Mindezt összesen 152 fővel végezte az országban. Tehát a másik alapkérdés az, miért nem támogatják azt, hogy a Magyar Államkincstár Részvénytársaság önálló szervezetként legyen az európai uniós pénzek fogadásának a központja, centruma, irá nyítója. Miért nem merik rábízni a saját maguk által felügyelt szervezetre? Erre tessenek választ adni, mert a pénzügyi rendszer szereplői ezekre a kérdésekre kérik a választ. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Államtitkár úr válaszolni kíván, öné a s zó. DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Úr! Képviselő úr meglehetősen határozott szószólója egy állami intézménynek, hiszen most többedik alkalommal fogalmazott úgy, hogy a Kincstár dolgozói, a Kincstárnál alkalmazottak, a Kincstár által végzett munka. Megnyugtatom képviselő urat, hogy a Pénzügyminisztérium vezetői ismerik a Kincstárnál folyó munkát. A Kincstárnál folyó munkát jónak tartják, a Kincstárban dolgozókkal szemben bizalmuk van, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy már a mai napig a Kincstárban dolgozók megkapták azokat az ajánlatokat, amelyek az ő további foglalkoztatásukra vonatkozó konkrét ajánlatok, és egy héten belül ezeknek az ajánlatoknak a viszontreagálására is sor fog kerülni. A második: ismerem az Európai Unió országjelentését Magyarországról, a képviselő úr által korábban más témában bizonyára többször hangoztatott szlogen szerint ez a pozitív plusz lesz, amit majd az Unió erről meg fog tudni állapítani, azaz ha pozitívnak ítélte meg az eddigi gyakorlatot, akkor azt lehet is javítani még a továbbiakban, hiszen annak idején képviselő urak is tettek ilyen jellegű próbálkozást. Tehát azt gondolom, az, hogy pozitívan ítéltek meg egy reformfolyamatot, nem
