Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 27 (74. szám) - Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény, valamint a Magyar Államkincstár Részvénytársaságra és az Államháztartási Hivatalra vonatkozó egyéb törvényi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz):
3452 Elsőként Bőhm András képviselő úrnak… (Jelzik, hogy a képviselő nincs az ülést eremben.) adnám meg - de talán akkor Tállai András képviselő úr következik. TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Bevallom őszintén, teljesen meg vagyok döbbenve. Nem hiszem, hogy a parlament életében ilyen előfordult már, hogy egy törv ényjavaslatot tárgyal az Országgyűlés, és a kormánypárti képviselők nem élnek a felszólalás jogával, nem élnek azzal a lehetőséggel, hogy egy törvényjavaslat érvelését ők kezdhetik meg. Így aztán nem volt a Magyar Szocialista Párt részéről felszólaló, aki elmondta volna, hogy miért támogatják ezt a törvényjavaslatot, és nincs a Szabad Demokraták Szövetsége részéről, aki (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Jobb is!) megindokolná azt, hogy mi ennek a törvényjavaslatnak a lényege, és hogy miért is támogatják ők ez t. Így most nekem kell kezdenem azt kifejteni, hogy miért nem támogatja a kisebbség - megértve persze a kormánypárti többséget, mert ehhez a törvényjavaslathoz nem sok érvet, indokot tudnak felhozni a képviselők. A pénzügyminiszter úr persze tud, de maguk a képviselők sem értik tudniillik, hogy miről is van itt pontosan szó. (Dr. Veres János közbeszólása.) Az előttünk lévő törvényjavaslat lényege nem más, mint egy politikai döntésen alapuló, technikai jellegű törvényjavaslat. Politikai döntés ez, kérem, ame ly már nagyon rég megszületett a pénzügyminiszter úrban, olyannyira rég, hogy az első ténykedése volt, hogy a 2003. évi költségvetési törvényben kimondja azt, hogy szükség van egy gazdasági társaság, részvénytársaság és egy költségvetési intézmény összevon ására. Fontos és határozott politikai döntésnek tűnt ez. Szeretném elmondani, hogy mi előzte meg a pénzügyminiszter úrnak ezt a döntését. A Magyar Államkincstár 1995 végével történő létrehozását követően az államháztartás finanszírozása a költségvetési pén zfelhasználás áttekinthetőségét, a közpénzek korábbinál hatékonyabb ellenőrizhetőségét szolgálja. Az intézmény létrehozása jelentősen javította az állam pénzköltésének hatékonyságát, ugyanakkor a költségvetési gazdálkodás szempontjából ez nem volt elégsége s. Ezért kerül sor 1999től azon tevékenységek Államkincstárba integrálására, amelyek a költségvetési gazdálkodás szerves részét képezik, de eddig különböző szervezetek részfeladatként látták el. Három, viszonylag homogén tevékenységcsoportot kell a kincst ári rendszernek ellátnia: az államadósság kezelését, a pénzügyi, pénzforgalmi típusú feladatok ellátását, és harmadsorban a költségvetési, nyilvántartási és ellenőrzési feladatokat. Az államadósságok kezelését az államháztartási törvény felhatalmazása alap ján 2001. március 1jétől az Államadósságkezelő Központ Részvénytársaság látja el. A pénzügyi, pénzforgalmi típusú feladatokat 2002től a Magyar Államkincstár részvénytársaságként végzi. A Kincstárnak így egyértelmű helye, meghatározott szerepe van a pénz piacon; képes az optimális kapcsolatot megteremteni az államháztartáson kívüli szféra szereplőivel is, így mindazon biztonsági és informatikai követelményeknek eleget tesz, ami a többi pénzpiaci szereplő működési feltételeit is jellemzi. Az Államháztartási Hivatal a költségvetés végrehajtásában meghatározó szerepet tölt be; feladatainak ellátását a területi államháztartási hivatalok segítik. A hivatal létrehozása megteremtette annak a lehetőségét, hogy a közpénzek elköltésének előzetes ellenőrzése, a kincst árnoki ellenjegyzés rendszere egy későbbi időponttól megkezdődhessen, és ezzel a kormányzati szintű ellenőrzési rendszer teljessé váljon. Az államháztartás pénzügyi rendszerének továbbfejlesztése hosszú folyamat, amelyet nem lehet egy lépésben megvalósítan i. Akkor az intézmények szétválasztása, státusuk rögzítése, feladataik elhatárolása megtörtént. Erre épülhetett volna később az ellenőrzési, nyilvántartási, költségvetési tervezési és végrehajtási rendszereknek az átalakítása. Ez történt meg az elmúlt évek ben, ezt gondolja most szétverni a pénzügyi kormányzat. De hogy ezt alátámasszam európai uniós szakemberek véleményével is, engedjék meg, hogy felolvassam az Európai Bizottság éves jelentése 28. fejezetének pénzügyi ellenőrzési részét, és ha Keller államti tkár úr is idefigyel, akkor az ő figyelmébe is szívesen ajánlom, hogy az elkezdett
