Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 27 (74. szám) - Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény, valamint a Magyar Államkincstár Részvénytársaságra és az Államháztartási Hivatalra vonatkozó egyéb törvényi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. LÁSZLÓ CSABA pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója:
3448 hatékonyan tudjanak gazdálkodni, és azokat az ellenőrzési követelményeket tudják teljesíteni, amelyeket az Európai Unió természetesen állít a mi számunkra. A másik, hogy az elmúlt kéthárom évben ez a intézményrendszer átalakult, és azt kell mondjam, létszámában nagyobb, működésében kevésbé jól szervezett, és ami t talán érdemes külön is hangsúlyozni: kevésbé hatékony, kevésbé takarékos intézményrendszer alakult ki. Kialakult a Magyar Államkincstár, illetve az Államháztartási Hivatal szervezete, amelyben jóval több szervezeti szinten, jóval több pénz került elkölté sre, és a funkciók is több tekintetben megkettőződtek. Egy olyan intézményrendszer került kettéválasztásra, amely valójában egységes funkciókat kell hogy ellásson, és ezen belül vannak természetesen feladatok, amelyeket egy szervezeten belül lehet hatékony an szervezni. Gondoljunk bele abba, hogy ez az intézményrendszer, amely kialakult, az előirányzatoktól a pénzek kiutalásáig egységes intézményrendszer lehetne, de azáltal, hogy szervezetileg különvált, mégis külön informatikai rendszereknek kellene hosszab b távon kialakulniuk. Az elmúlt kéthárom év tapasztalatai alapján szerencsére jelenthetem, hogy az informatikai rendszerek kettéválasztása még nem történt meg, de azt gondolom, csak idő kérdése lenne, ha a mai intézményrendszert ebben a formában fenntarta nánk. Éppen ezért foglalkozott a Pénzügyminisztérium, illetve a kormány kiemelt módon azzal, hogy ez az intézményrendszer alakuljon át, és egy új kincstári rendszer alakuljon ki. Azokat az alapelveket, amelyekre korábban utaltam, érdemes még egyszer megeml íteni: egyszerűbb, áttekinthetőbb struktúrára van szükség, ez nagyon fontos, és az államháztartás minden szintjén ennek az elvnek meghatározónak kell lennie. Takarékosabb, olcsóbb intézményrendszerre van szükség, úgy, hogy természetesen a feladatait tovább ra is magas vagy még magasabb szinten tudja majd ellátni. S a harmadik, ezekkel egyenértékű feladat: az európai uniós csatlakozásra való felkészülés. Az intézményrendszer átalakítása természetesen bonyolult jogi konstrukciót, illetve bonyolult jogi feladat ot jelent. Meg kell szüntetni a korábban Magyar Államkincstárnak hívott szervezetet, amely ráadásul részvénytársasági formában működött, miközben klasszikus közigazgatási funkciókat látott el, és ezt kell beolvasztani az Államháztartási Hivatalba, amelyik pedig költségvetési szervként működött. A hatályos magyar jogrendben erre viszonylag kevéssé van példa. A társaságokról szóló törvény, a Gt. nyilván gazdasági társaságok átalakulásának, összeolvadásának a szabályait tartalmazza, ezért van szükség arra, hog y egy külön törvény foglalkozzon ennek a két, jellegében és szervezeti, jogi formájában különböző intézménynek az összevonásával. A megoldás ezek után az, hogy a Magyar Államkincstár végelszámolással megszűnik, a funkció pedig az emberekkel, az eszközökkel együtt átkerül az Államháztartási Hivatalba, és egységesen létrejön az új Magyar Államkincstár. Néhány szót a változásokról, illetve azokról a megtakarításokról, amelyekre korábban is utaltam már. Az egyik az, hogy egy központi szervezet fog létrejönni, n em külön központokban kell ezeket a funkcionálisan nagyon összetartozó feladatokat ellátni, illetve a megkettőzött vidéki hálózatból is egy egységes vidéki hálózat jöhet létre. Gondoljunk bele, hogy az az intézményrendszer, amelyik korábban egy vezető, egy központi állomány mellett egységes intézményként működött, az utóbbi években megkettőződött, ami értelemszerűen két vezetőt, kétszer akkora apparátust jelentett az irányítás szintjén. Ezeknek a helyi szervezeteknek a feladatai, azt gondolom, nem akkorák, hogy ne lehetne például egy egységes irányítás, egy egységes gazdálkodás alá helyezni őket. A megtakarításokról pár szót: azt hiszem, ez nagyon fontos és pontos üzenet mindenhol az államháztartás más területén. Többek között úgy tűnik, azáltal, hogy össze lehet költöztetni nagyon sok megyeszékhelyen ezeket az intézményeket, az első ütemben már 90100 millió forint bérletidíjmegtakarítást lehet éves szinten realizálni. Nyilván ez teljes évre vonatkozóan 2004ben tud először jelentkezni. Azáltal, hogy centra lizálódik a beszerzés, és egy központi helyre telepítődik a beszerzések lebonyolítása, úgy gondoljuk, legalább 4050 millió forinttal olcsóbbá lehet tenni a beszerzési folyamatot is. Az eszközök és a kapacitások jobb kihasználásában is 100 millió forintos
