Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 27 (74. szám) - A nemzeti civil alapprogramról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. LÉVAI KATALIN tárca nélküli miniszter, a napirendi pont előadója:
3404 Őszintén mondom, hogy a lakástámogatás jelenlegi rendsze re igen nagy terhet jelent a költségvetés számára, ezt bizonyára ön is tudja, hiszen a 2002. évhez viszonyítva ebben az évben több mint 40 milliárd forinttal fog többet költeni erre a célra a költségvetés. Ez összesen 200 százalékkal jelent többet, mint am it 2000ben vagy 2001ben jelentett. Tehát ebből is látszik, hogy a költségvetés nem vonul ki ebből a feladatból. Összességében azt tudom mondani, hogy egyrészt kialakult egy nyugalom az ingatlanpiacon a kormányrendelettel, és azt gondolom, hogy ez fontos. Mint ahogy elmondtam, nem fog nehezedni a lakáshitelhez jutás, viszont sokkal igazságosabb ez a hitel, és mint ahogy a végén jeleztem, az állami szerepvállalás ebben a kérdésben nem csökken. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) A nemzeti civil alapprogramról szóló törvényjavaslat általános vitája ELNÖK (Harrach Péter) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a nemzeti civil alapprogramról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztés t T/3946. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3946/13. számokon kapták kézhez. Megadom a szót Lévai Katalin miniszter asszonynak, a napirendi ajánlás szerint húszperces időkeretben. Öné a szó. DR. LÉVAI KATALIN tárca nélküli miniszter, a napirendi po nt előadója : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hat év után ismét a civil társadalomhoz kötődő jogszabályt tárgyal a Magyar Köztársaság Országgyűlése. Legutóbb 1997ben alkotott átfogó civil törvényt a parlament a közhasznú szervezetekről. S zámomra - mint a civil világhoz, a civil szervezetekhez sok szállal kötődő ember részére - felemelő és megtisztelő érzés, hogy miniszterként első alkalommal a civil szférához kötődő törvényt terjeszthetek a tisztelt parlament elé. A rendszerváltást követő években, évtizedben az egyik legnagyszerűbb folyamat a civil szerveződések robbanásszerű és számszerű növekedése volt, a magyar civil társadalom kiépülése és az intézményesültség megkezdődése. Az értékek és a közösségek válságára a civil szféra a legegészs égesebb választ adta: újjászervezte önmagát. Önök pontosan tudják, hogy ez nem előzmények nélkül történt, hiszen a két világháború közötti korszakban a civil szerveződések széles köre élt a magyar társadalomban, a második világháborút megelőző években hazá nknak fejlett civil társadalma volt. A munkásegyesületek mellett a vidék lakosságának nagy része részt vett valamilyen kulturális, szabadidős vagy sporttevékenységben, a városokban pedig nagy számban működtek az alapítványi fenntartású árvaházak, ingyenkon yhák, szeretetotthonok, a kórházakban az úgynevezett alapítványi ágyak, a civil világ nagyon erős szövetét jelentette a társadalomnak. A rendszerváltást előkészítő, illetve azzal járó jogszabályi változásokkal élve, a polgári törvénykönyvbe 1987ben került vissza az alapítvány intézménye, és 1989ben született meg az egyesülési jogról szóló törvény. A civil világ rendkívül aktívan reagált, és robbanásszerűen mutatkozott meg az a kreativitás, ami az emberekben nyilvánvalóan tovább élt. Ma Magyarországon a bí róságok körülbelül 60 ezer civil szerveződést tartanak számon, és ezek közül olyan 4850 ezer az, amelyik valóban hétköznapi tevékenységében is nagyon nagy aktivitást fejt ki. A nagyszámú civil közösség egyre inkább teret biztosít a társadalmi önszerveződé snek, az esélyek kiegyenlítődésének, megjelentek az autonómia, az önkéntesség, az öntevékenység és az
