Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 26 (73. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SÁGI JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
3376 ebbe az értelmezésbe - amit egyébként a bizottságok és a kormány is támogat, ilyen esetben nem a szülőnek kellene megkérni a meghatalmazását, hane m a tanuló és a szülő meghatalmazását együttesen kellene kérni, mint ahogy ez a 299. számú jó szándékú módosító javaslat tartalmazza. Gondolom, nem erről van szó. Nehezen képzelhető el, hogy a szülőre vonatkozó megfogalmazásnál a szülőnek és a tanulónak eg yüttesen kellene írásbeli felhatalmazást adni. Tehát nyilvánvalóan tévedésről van szó, noha jó szándékú ez a megoldás is. A további része is nagyon érdekes az eredeti törvénytervezetnek, mert megadja, hogy a titoktartási kötelezettség milyen adatokra nem t erjed ki. Ez is meglehetősen nehezen kezelhető megfogalmazás, ami itt van. A 299. ajánlási pontban képviselőtársaim ezt is igyekeznek kezelni, amikor kimondják, hogy a nevelő és oktató munkát segítő alkalmazott meggyőződött arról, hogy a tanulót ezzel nem hozza hátrányos helyzetbe. Innen indul vissza az egész probléma akár a buktatásig vagy bárhova, hogy kinek mi a jó szándéka, és kit kíván milyen helyzetbe hozni. Mert meggyőződésem, hogy akik itt amellett érveltek, hogy buktatni kell, azok is jó szándékról tesznek tanúbizonyságot, és azok is, akik azt mondják, hogy nem szabad. Akik a gyermek esetében egy titoktartási kötelezettséget, mondjuk, közölni akarnak a szülővel például, azok is a gyermek érdekeit követik, és azok is a gyermek érdekét követik, akik ú gy gondolják, hogy nem szabad ezt közölni. Tehát azt hiszem, ennek az a problémája, hogy minél korrektebbül kívánjuk ezt a kérdést megfogalmazni, annál bonyolultabbá válik, és végül minél bonyolultabbá válik, annál inkább kezelhetetlenné fog ez válni. Azt hiszem, a pedagógusok esetében ez olyan eljárások sorozatát indíthatja el, amit később ők nem fognak tudni kezelni, hiszen ebben a körben számtalan variáció előfordulhat, ahol akár a pedagógusnak később egy fegyelmivel vagy egy bírósági vagy bármilyen más eljárással egyébként szembe kell nézni. Ezért arra kérem képviselőtársaimat kormánypárti oldalon is, illetve most már a vita e szakaszában talán jobban az előterjesztő segítségére van szükség, hogy vagy tényleg szakszerűen pontosítsuk ezt a részt, vagy ped ig gondoljuk át, mert meggyőződésem, hogy ez szintén nem tartozik a törvénytervezet legjobban megírt részei közé. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Sági József úr, a Fidesz képviselője. SÁGI JÓZSEF (Fidesz) : Engedje meg, képviselő úr, hogy nagyrabecsülésem jeléül kifejezzem örömömet, hogy kormánypárti képviselőként ennyire objektívan tud gondolkodni. (Derültség.) Hasonló érveket mondtunk mi is a bizottsági ülésen, úgyhogy nem kell ezt még egyszer eli smételni. A mi érvelésünk is az volt, hogy vegyük ki az egész paragrafust a törvény hatálya alól, és ettől kezdve akkor nem kell ilyen gumiparagrafussal szembesülnünk. Egyébként pedig úgy tudom, ha jól emlékszem, Szabados Tamás, akkor még elnök úr azt mond ta, hogy ezt a 297est - nálam úgy van számozva - megtámogatják itt a parlamenti vita során, még ha a kormánynak nem is fog tetszeni. Szerintem is jobb lenne egyébként, ha ezzel szemben inkább kivennék a tervezetből, hasznosabb lenne. ELNÖK (dr. Wekler Fer enc) : Kétperces hozzászólásra következik Szabó Zoltán úr, az MSZP képviselője. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. A 297est csakugyan támogatjuk, az csak egy nyelvhelyességi módosításra vonatkozik. (Sági József: De más a számozása!) A 299es, amiről az imént Farkas képviselő úr hosszan beszélt, azt gondolom, hogy valamit félreérthetett benne. Igen, a dolog arról szól, hogy ha a pedagógus tudomására jut valami a gyerekkel kapcsolatban, egészségügyi probléma a gyerekkel kapcsolatban, akkor ha a gyerek felhatalmazza őt,
