Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 26 (73. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
3373 ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Nem, képviselő úr, a vita elején ön mindig bemond egy számot, és utána beszél valamiről, ami nem a módosító javaslathoz tartozik. Ez egy technika a parlamentben (Révész Máriusz: Tisztelt…) , természetesen meg lehet ezt tenni, csak most én arra kérem éjfél után (Révész Máriusz: Tisztelt Elnök Úr!) , hogy ettől tekintsen el… - szeretném befejezni a mondatot, és utána újra indítjuk az ön órájának számolását. Azt szeretném kérn i, hogy ettől most tekintsünk el, és ténylegesen a részletes vita szabályai szerint folytassuk a vitát. RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz) : A 158. módosító javaslat pontosan az oktatással kapcsolatos elképzelésekre vonatkozik, és erről szó lt a vita. A 158. módosító javaslat arról szólt, hogy ezt a részt hagyjuk ki, és elhangzottak e mellett és ez ellen szóló érvek. Elhangzott, hogy egyértelmű pedagógiai álláspont alakult ki Magyarországon és a világon máshol is, miszerint ha a gyermek megbu kik, az pedagógiailag helytelen, és több kárt okoz, mint amennyi haszna van. Ilyen álláspont, tisztelt képviselőtársaim, egységesen nem alakult ki. Ez teljes tévedés. Vannak olyan pszichológusok egyébként, akik ezt állítják, és vannak olyan pszichológusok, akik ennek az ellenkezőjét állítják. És azt hiszem, hogy többségben vannak azok - bár valóban, itt kutatási eredményeket nem ismerek , akik a buktatás tilalmával nem értenek egyet. Azt hiszem, hogy a buktatás ebben az esetben nem motiváció, a tanítók a b uktatást általában nem motivációként használják. Nem azért használják, mert azt gondolják, hogy ezzel vehető rá a gyermek bármire. Amikor a tanárok, tanítók a gyermeket megbuktatják, akkor pontosan azt gondolják, hogy a gyermek fejlődése szempontjából sokk al jobb, ha mondjuk, azt az évet ismétli meg az első osztályban, amikor nem tanul meg olvasni, és itt pótolja a hiányosságait, mint három vagy négy évvel később, amikor már a hiányosságai halmozottan épülnek egymásra, és amikor a többi gyermek már otthon k észíti a házi feladatát, ő még mindig a betűk összeolvasásával küszködik. Tisztelt Képviselőtársaim! Sokkal nagyobb frusztrációt okozunk nagyon sok esetben a gyereknek. Az a kérdés, és ebben igazuk van, hogy melyik… (Az elnök csenget.) Lejárt az időm. Kösz önöm. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Lejárt a kétperces idő. Két percre következik Pichler Imre, az MDF képviselője. (Pichler Imre jelzi, hogy nem kíván szólni.) Köszönöm. Szabó Zoltán úr kétpercese következik. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök ú r. Tisztelt Képviselőtársam! Tényleg azt hiszem, Gusztos képviselő úrnak van valami igazsága, hogy elég reménytelen ez a vita. Nem állítottam én, hogy ez egy egységes pedagógiai álláspont, azt mondtam, hogy kikristályosodott egy ilyen, és ez érvényesül ebb en a törvényjavaslatban. Lehet, hogy ez nem helyes, ön szerint nem helyes, szerintem például helyes. A dolog tudniillik nem arról szól, hogy a gyermek, aki az első év végére nem tanulta meg a betűket összeolvasni, az föltétlenül hiányosságot produkál. Sőt, egyes pedagógiai iskolák szerint ez egyáltalán nem hiányosság: késés. A másikhoz képest késés. Az egyik ilyen gyorsan tanulja meg őket összeolvasni, sokkal hamarabb megtanulja, hogy melyik betű melyik betű, csak nehezebben olvassa össze. A másikba meg egy egész év eltelik, mire beleverik az utolsó betű formáját is, és mit tesz isten, másnap már össze tudja őket olvasni. A gyerekek tudniillik, képviselő úr, különbözőek. Na most, ha ezt a különbözőséget azzal, jó, nem büntetjük, szankcionáljuk, hogy amelyik ilyen, mert nekem történetesen ez van ínyemre, azt továbbengedem, az jön velem - mert ugye a tanító viszi a negyedikig, vagy most már esetleg kicsit tovább is a tanulót , aki meg nem olyan, aki nekem nem tetszik, aki nem úgy érik, fejlődik, ahogyan én azt elképzelem, hogy hogyan lenne kutya kötelessége egy gyereknek fejlődni, azt meg hátrébb nyomom eggyel, kínlódjon vele a következő tanító.
