Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 26 (73. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szájer József): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
3336 Úgyhogy kérjük a képviselőtársaimat, hogy vagy a mi indítványunkat, vagy az oktatási bizottság indítványát - szerintem mind a ke ttő helyes , valamelyiket támogassák, és akkor a törvény jobb lesz, mint az előterjesztés volt. Köszönöm szépen a figyelmüket. ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Pánczél Károly képviselő úrnak, Fidesz. PÁNCZÉL KÁRO LY (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Nagyon röviden szeretnék reagálni a Szabó Zoltán képviselő úr által elmondottakra kerettantervtémakörben. Valóban, én a kerettanterv mellett érveltem, annak az életben tartása mellett érveltem, mert '99 óta, amikor a törvé nyt módosítottuk, azóta hiszem és vallom, hogy a kerettanterv szolgálja az esélyegyenlőséget a magyar közoktatásban. A NAT pedig nincs olyan állapotban, hogy a kerettanterv helyett egy szabályzó szerepet töltsön be, különösen úgy, hogy ez a '96ot követő e gykét évben már meg is bukott, és kiderült róla, hogy nem működőképes. Ön azt mondja, hogy a kerettantervet, ami jelenleg érvényben van, nyugodtan lehet majd a későbbiekben is használni. Ez egész egyszerűen nem igaz, mert át kell írni pontosan az 56. évf olyamban történő nem szakrendszerű oktatás miatt. Hiszen a jelenlegi kerettanterv nem erre épül, és az egyik kulcseleme ennek a benyújtott törvényjavaslatnak: az 56. osztályban megvalósuló nem szakrendszerű oktatás, amelyről azt gondoljuk, hogy sem szakma ilag nem elfogadható, sem pedig a pedagógusfoglalkoztatottság terén nem elfogadható. Köszönöm. ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Az elmúlt hetek reménytelen küzdelmei ellenére él még bennem az illúzió, hogy nem a jegyzőkönyv temetőjébe mondom az alábbiakat. Él az az illúzió, hogy ha nem is itt sikerül meggyőzni képviselőtársaimat, illetve a tárca képvi selőit, de talán utánaolvasnak, és elgondolkodnak egykét jegyzőkönyvbe mondott indoklással kapcsolatban. Az ajánlás 4. pontjában a bizottsági vita ellenére nem tartom szerencsésnek az oktatási bizottság módosító javaslatát: nem jobb a „kivételezés” szónál a „kedvezés”. Az alapprobléma az, hogy az egyenlő bánásmódot hatósági kényszer útján megvalósítani szándékozó törvény nem tud mit kezdeni a pedagógiai munka lényegével, azzal, hogy az egyéniségükben különböző gyermekek eltérő adottságaihoz alkalmazkodva k ell minél több hasznosítható ismerethez juttatni a gyermekeket. Miért kell ilyen egyenlő bánásmódban részesíteni olyan gyermekeket, akiknek sikeres nevelése különböző bánásmódot követel meg? Van olyan gyermek, akit elég félévente egyszerkétszer feleltetni , de van, akit ötször is kell. Van, akitől nem lehet elvárni egy közepes időigényű rúdmászást; van, akivel szemben elégedetlennek kell lenni jó időeredmény esetén is adottságai ismeretében. Van, akinek egy leheletnyivel jobb jegyet kell adni a megérdemeltn él, mert a sikerélmény fejlődőképessé teszi; van, akit ugyanez a bánásmód elbizakodottá tesz. Ezt a pedagógiai munkát nem lehet jól elvégezni a parlament távolságából, ezért tartottam korábban is és most is túlszabályozónak ezt a módosítást, illetve tulajd onképpen a teljes törvénymódosítást. Az ajánlás 7. pontjában az MDF javaslatával kapcsolatban: látom, a bizottsági vitában Szabó Zoltán képviselő úrnak is voltak aggályai, ugyanis ma a zaklatások, megkülönböztetések döntő hányada a tanulók közösségén belül fedezhető fel. Nemegyszer durva beavatási szertartásnak vetik alá a hozzájuk került új tanulókat, nem ritkán védelmi pénzeket zsarolnak ki a kisebbektől, nyíltan alapos verést helyezve kilátásba a fizetéstől húzódozóknak. A zaklatások túlnyomó többségéért nem a pedagógusok, hanem az etikailag még éretlen tanulók is felelősek. Részben tanítani kellene
