Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 4 (46. szám) - Az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló, az Országgyűlés 2002. december 17-ei ülésnapján elfogadott, de ki nem hirdetett törvény vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP):
34 most a kisebbségi vélemények ismertetése során nem kaptunk választ arra a költői kérdésre, hogy mi a baj. Hallottuk azt, hogy ez a törvény korlátozza az egyházak intézményala pításhoz fűződő alanyi jogát, amelyet az 1990. évi IV. törvény kétségtelenül tartalmaz. Képviselőtársam most nincs a teremben, de borzasztó hálás lennék, ha végre megmondaná, hogy a törvény melyik paragrafusa tartalmazza ezt a korlátozást, mert a köztársas ági elnök úr által megidézett két paragrafus intézményalapításról nem szól, következésképp nem korlátozhatja az intézményalapítás jogát, következésképp nem érintheti az 1990. évi IV. törvényben rögzített jogosultságot. Ugyancsak hálás lennék, ha képviselőt ársaim megmondanák, hogy hogyan, milyen módon szolgáltatja ki ez a törvényjavaslat az egyházi intézményeket az önkormányzatoknak, hol és milyen módon ad az önkormányzatoknak beleszólási lehetőséget az egyházi intézmények életébe, hol és milyen módon korlát ozhatja az önkormányzat az egyházi intézmények finanszírozását. Még egyszer szeretném leszögezni, hogy az egyházi intézmények finanszírozásáról a költségvetés már rendelkezett, méghozzá úgy, hogy a más fenntartók által fenntartott intézményekhez képest az egyházi intézményekben ellátást élvezők körülbelül másfélszeres normatívával gazdálkodhatnak. Természetesen vissza kell térni arra is, hogy miért ragaszkodunk ahhoz a szöveghez, amelyet az előterjesztő benyújtott és amelyet a bizottsági vitákban eddig a bi zottságok többsége támogatott. Azt gondolom, Szűcs Lajos képviselőtársam szívességet tett azoknak a képviselőtársaimnak, akik nem merültek el ennek a törvénynek a részleteiben azzal, hogy felolvasta, mi a különbség a most benyújtott szöveg és az eddig hatá lyos szöveg között. Tudniillik a különbség tényleg kimerül abban a két mondatban, amelyet Szűcs Lajos képviselőtársam felolvasott, és ez a két mondat összesen kettő, azaz kettő dologban jelent eltérést a most újra elfogadásra ajánlott törvényhez képest. Az egyik dolog az, hogy a szociális alapellátásban való részvétel jogát az eddig hatályos törvény az egyházaknak csak egy átalunk nem ismert körére korlátozza, hiszen a szöveg azt mondja, hogy az alapellátásban való részvétel azokra az egyházakra terjed ki, amelyek a kormánnyal erre vonatkozóan megállapodást kötöttek. Hogy melyek ezek az egyházak és a megállapodás mit jelent, arról a régi szöveget védő képviselőtársaink minket mindeddig föl nem világosítottak. Nagyon szeretnénk kikerülni a tudatlanság állapot ából, és nagyon szeretnénk, ha lehetővé tennék, hogy az érintett állampolgárok is megértsék, nem mindenkire, nem minden egyházi ellátóra vonatkozik az a törvényi helyzet, amelyik eddig hatályban volt, hanem csak egyesekre; nem tudjuk, hogy kik az egyesek. De félek, hogy az egyesek között nincs ott az a kis protestáns egyház, amelyik egy alföldi településen több száz cigány család családsegítéséről gondoskodik, és elérte, hogy több száz cigány család gyerekei látogatják az iskolát, hogy megfelelő higiénés kö rülmények között élnek, hogy megtanították az édesanyákat arra, hogyan kell tisztán tartani a gyerekeiket és az otthonukat. Félek - mivel egy kis protestáns egyházról van szó , hogy ez az egyház nem szerepelt a kedvezményezettek között, akiknek a körét ne m ismerem. De kedvezményezett tulajdonképpen nem volt, erre Csehák miniszter asszony világosan utalt, hiszen a kedvezményezett egyházak is csak akkor kapták volna meg a pénzüket, ha a pénzosztás szabályait meghatározó jogszabály megszületik; márpedig jogsz abály nem volt, következésképp mindenki, aki ezt a feladatot ellátta, a legnagyobbtól az általam idézett, cigánygondozást végző kis protestáns egyházig, egy fillér nélkül, ingyen végezte ezt a tevékenységet. Hol a sérelem, hol a kiszolgáltatás? (12.20) Vég ül kénytelen vagyok azt mondani, hogy a köztársasági elnök úr nevében is vissza kell utasítanom, hogy ez a két általa felhívott törvényi szakasz sérti az alkotmányos jogegyenlőség elvét. Azt gondolom, nem illendő a köztársasági elnökről feltételezni, hogy nem tud élni az alkotmányban biztosított jogaival, s ha a köztársasági elnök felfedezett volna egy alapvető alkotmányos sérelmet, márpedig a jogegyenlőség elve alapvető alkotmányos jog, akkor tudta volna, hogy nem
