Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 12 (48. szám) - A pártfogókra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. VILÁGOSI GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
329 Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő vezérszónok Világosi Gábor, aki a Szabad Demokraták Szövetsége álláspontját ismerteti. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. DR. VILÁGOSI GÁBOR , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Ú r! Tisztelt Képviselőtársaim! Még használhatom a többes számot. Aki bűnmegelőzéssel vagy bűnüldözéssel foglalkozik, tisztában van azzal, hogy semmit sem ér a börtönbüntetés, ha nincs esély arra, hogy a börtönből frissen szabadult felhagyjon korábbi bűnöző életmódjával és visszatérjen a társadalomba. Mindenképpen szükséges tehát olyan emberek munkája, olyan intézmények létrehozása, akik, illetve amik biztosítják azt és képesek arra, hogy segítő jobbot adjanak a börtönből szabadultnak, hogy ne legyen szinte r ákényszerítve arra, hogy folytassa a börtönbüntetését megelőző életmódot. Ha már több képviselőtársam is hivatkozott rá, akkor, azt hiszem, talán tőlem is megbocsátható, ha hivatkozom nagy liberális elődünkre, Eötvös Józsefre, aki Magyarországon először ír t az elítéltek megsegítésének jelentőségéről. Azt kell látnunk, hogy bár közel száz éve működik valamilyen útonmódon ilyen pártfogói felügyelet – nevezzük most ennek – , a jelenleg működő rendszer nem hatékony, nem elégséges, és erre is felhívta már egy na gy liberális elődünk a figyelmet, hiszen Deák Ferenc 1843ban egy európai színvonalú utógondozói intézmény létrehozásának a fontosságáról írt. Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, kerek 160 évvel Deák Ferenc felhívása után éppen ideje, hogy eleget tegyünk D eák Ferenc intelmeinek, illetve felhívásának. Éppen azért tartom én jónak az előttünk lévő és most tárgyalt törvényjavaslatot, mert úgy vélem, hogy egy jelentős lépés ennek a magasabb követelménynek az elérése érdekében. Szintén örvendetesnek tartom azt a büntetőpolitikai irányváltást, ami az alternatív büntetések szerepét kívánja erősíteni hazánkban. Úgy gondolom ugyanis, hogy céltalan s egyben teljesen értelmetlen a bűnelkövetők olyan tömegeinek a börtönbe zárása, mint aminek tanúi lehetünk ma Magyarorszá gon, hiszen ettől nem csökken a bűnözés, és amire már államtitkár úr is célzott, gyakorlatilag a börtönök mégiscsak továbbképző intézetként is működnek. Tehát akiknek a neveléséhez, a jó útra térítéséhez nem szükséges az elzárás, nem szükséges, hogy a társ adalmat megóvjuk tőlük, azt hiszem, azokat nem kellene kitenni annak a veszélynek, hogy szinte rákényszerítsük őket egy továbbképzés hatásaira, illetve annak tegyük ki őket. Úgy vélem, a kormány javaslata a jelzett problémák megoldására alkalmas. A pártfog ó felügyelet új, egységes rendszerének kialakítása nagy lépés az utógondozás korszerűbbé tétele terén. A modern európai büntetőpolitika, a modern büntetőjogi gondolkodás szerint ugyanis komoly hangsúlyt kell helyezni arra, hogy a büntetés letöltése után az elítélt vissza tudjon illeszkedni a társadalomba, s ott ismét megállja a helyét, ahogy ezt az előbbiekben már mondtam. Megint csak a jelenlegi rendszer hiányosságaira kell rámutatnunk, véleményünk szerint ugyanis nem tudja ezt a feladatát teljesíteni, nem tudja ezt a hivatását betölteni a jelenlegi rendszer. Hiszen a mai szervezeti és irányítási megoldás a gyakorlatban működési zavarokhoz vezetett, és jelenleg hiányzik az egységes büntetőpolitikai irányítást biztosító szakmai felügyelet is. Egy ilyen szakm ai felügyelet nélkül pedig, azt hiszem, hiú ábránd optimális megoldásról gondolkodni, illetve abban bízni. Abban viszont bízom, hogy az egységesítés, illetve a megnövelt anyagi ráfordítás meghozza a gyümölcsét, és az eddiginél jóval alacsonyabb lesz a bűni smétlők, a visszaeső bűnözők számára. Egyértelműen szükség van tehát olyan személyekre, olyan intézményekre – ahogy már mondtam – , akik, illetve amik alkalmasak arra, hogy visszavezessék a bűnelkövetőt a társadalomba, és hathatós, hatékony segítséget nyújt sanak, kiemelném például a munkakeresés területét. Ugyanakkor nemcsak ilyen segítésre szorulnak rá, hanem bizonyos fokú felügyeletet is gyakorolni kell felettük, és a felügyelet a lényege a börtönbüntetés helyett kiszabott pártfogásnak is. Úgy gondolom teh át – megint csak visszatérve az eredeti kiindulási pontra – , hogy léteznek olyan bűnözők, s léteznek olyan bűnelkövetők, akik esetében azok a célok, amiket el kívánunk élni, letöltendő elzárás nélkül is megvalósíthatóak. Az az irányítás, az a felügyelet, a mit az elítélt élete felett egy erre képzett és
