Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 26 (73. szám) - Warvasovszky Tihamér (MSZP) - a nemzeti kulturális örökség miniszteréhez - “Kívánja-e a tárca a székesfehérvári nemzeti emlékhely országos jelentőségéhez méltó megvalósítását?” címmel - ELNÖK (Mandur László): - DR. HILLER ISTVÁN, a nemzeti kulturális örökség minisztere:
3254 szakmai döntésének segítségével előbbre tudunk lépni ebben, a nemzeti múltunkat is érintő és így az egész nemzet számára kiemelten fontos ügyben. Kérem a miniszter úr megtisztelő válas zát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Az interpellációra Hiller István, a nemzeti kulturális örökség minisztere válaszol. Parancsoljon, öné a szó, miniszter úr. DR. HILLER ISTVÁN , a nemzeti kul turális örökség minisztere : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Úr! Ami a SaintDenis Párizsban, ami a Chiesa di San Lorenzo Firenzében, ami a Westminster katedrális Angliában, az lenne nekünk a Szent István által épített nagy templom, királyi, koronázó és temetkezési hely, államunk története első 500 évében uralkodóink nyughelye. Sorsa nemzeti ügy, ezért köszönöm a képviselő úr interpellációját. A köszönet nem egyszerűen az udvariasság miatt van, kérdéseiben ugyanis két igazán égető, aktuális problémára hívja fel a figyelmet. Az egyik a nemzeti emlékhelyek általános terminológiai problémája, tulajdonképpen mit is nevezünk nemzeti emlékhelynek, és azok körét milyen történeti, tradicionális kritériumok alapján jelöljük ki. A másik az ön által említett konkrétum, vagyis a székesfehérvári romkert viszontagságos, rendezésre váró sorsa. A nemzeti emlékhely fogalmát a köznyelvben ugyan használjuk, de tény, hogy ez definitív módon semmilyen örökségvédelemre vonatkozó szabályozásban nem j elenik meg, azaz meghatározásával és ez alapján az erre méltó helyszínek megjelölésével, valamint gondozásuk mikéntjével máig adósak vagyunk. Örömmel mondhatom, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, együttműködve a kormányhatározattal tavaly ősszel éle tre hívott és Glatz Ferenc akadémikus úr vezette úgynevezett jelképbizottsággal, komoly előrelépéseket tett a nemzeti emlékhelyek kérdésének tudományos meghatározásában. Tájékoztatom a képviselő urat, hogy ez a munka várhatóan ez év végére befejeződik, ezz el teremtve majd elméleti szakmai alapot a nemzeti emlékhelyek védelmének szabályozásához. Ami a város, Székesfehérvár lakóinak felháborodását méltán kiváltó székesfehérvári romkert sorsát illeti, osztom és egyetértek a képviselő úr véleményével. Vallom, h ogy a magyar történelem ezen egyedülálló helyszíne, az itt megmaradt régészeti és építészeti emlékek jelentőségükkel egyenértékű kialakítást és fenntartást igényelnek. Külön kiemelem a “kialakítás” szót, mert úgy látom, hogy a három éve odaépített acélszer kezetes tető építészeti kvalitása egy város széli kereskedés pavilonjához mérhető, hogy érthető legyek: elviselhetetlenül csúf, nem méltó a magyar királyok egykori koronázási és temetkezési helyéhez. Egyetértek tehát az örökségvédelem szakembereivel abban, hogy ami a barokk városkép egységét így megtöri, azt el kell távolítani. A nagy kérdés azonban az, mit építünk helyette, és hogyan valósítható meg az emlékhely, az ön által is felvetett teljes körű kialakítás. Ezért azt kértem, hogy két héten belül, júniu s közepén helyettes államtitkár asszony és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke látogasson a városukba, teljes együttműködést kértem tőlük, ezt kérem öntől, a város vezetőitől is. Ugyanakkor szeretném elmondani, a koronázó templom egykori szépségéről , nagyságáról, belső elrendezéséről a történeti források megfelelő alapossággal szólnak; egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy a legmodernebb technika, az informatika segítségével elkészüljön a templom számítógépes eredetije, a szépséget méltó módon bemuta tó virtuális koronázó templom. Jó hír, hogy a program ütemterve készen van. A további sikeres együttműködés reményében kérem a képviselő urat, hogy válaszomat fogadja el. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
