Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 13 (72. szám) - “Magyar egészségügy: betegek vagy a profit védelme” címmel politikai vita - TÓTH IMRE (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - MOLNÁR ALBERT (MSZP):
3113 Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces fölszólalásra jelentkezett Tóth Imre, a Fidesz képviselője. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. TÓTH IMRE (Fidesz) : Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetértve Weszelovszky képviselő úr azon megközelítéseivel, amellyel önkormányzati aspektusból, a fenntartó felelősségével tekinti a problémát, sajnos az önkormányzatok gazdag tapasztalatokra tettek szert elszegényítő folyamatokban, vagyis amikor közszolgáltatások megfelelő átgondolás nélkül kerültek privatizálásra. Gondoljunk csak a villamos rendszerek, a gázközműrendszerek privatizáci ójára és annak technikájára, hogy mi történt ennek mentén, ennek filozófiája és logikája mentén - és ugyanerre a logikára épül ez a privatizáció is. Gyakorlatilag a tőkét tőlünk várják a befektetői vagy tulajdonosi oldalak, az önkormányzatok által fizettet ik meg. A szolgáltató szervezeteiket felére csökkentették, ez százak és ezrek munkahelyének megszűnésével járt. Aki az elmúlt nyolctíz évet figyelte és látott, az ezt tapasztalhatta. A miniszter asszonynak érdeklődéssel figyeltem ma reggel, ha jól emléksz em, az ATVben mondott gondolatait ezzel a témával kapcsolatosan. Elmondta többek között, hogy a kórházi fejlesztés eszközigényes. Egyet kell vele értenünk, akik kórházak fejlesztésével bármilyen poszton foglalkoztunk, és itt a legnagyobb tulajdonosi kör n yilván az állam és az önkormányzatok között a települési és a megyei önkormányzatok. Hozzáteszem gyorsan, hogy mivel igaza van miniszter asszonynak - tehát hogy eszközigényes a kórházfejlesztés , így a felelősségnek ezzel arányosnak kell lennie. Ha ez az állítás is elfogadható, akkor a törvénytervezetben az ennek mentén fölállított biztosítékoknak mindezek súlyával is arányban kell lenni. Hogy itt milyen hiányérzetei lehetnek az önkormányzatoknak e tekintetben - a biztosítékok tekintetében , azt a követke ző kétpercesemben szeretném megvilágítani. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Fölszólalásra következik Molnár Albert, a Szocialista Párt képviselője. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. MOLNÁR ALBERT (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Amit ma magyar egészségügynek hívunk, az lassan senkinek sem jó. Nem jó az orvosoknak, mert nincs megfelelő hátterü k, nincs megfelelő műszerezettségük. Nem jó a betegeknek - és különösen a betegeknek nem jó , akiknek ma lenne szükségük korszerű eszközökre és korszerű ellátásra, és nincs idejük kivárni azt a 1015 évet, amelyre azt mondjuk, hogy majd a magyar gazdaság teljesítőképessége lehetővé teszi a korszerű eszközök beszerzését a kezeléshez. Az élet ma akar élni, s ehhez kell a ma magyarjának megfelelő orvosi ellátást, az esélyegyenlőség elve alapján mindenki számára hozzáférhető modern orvosi eszközökkel biztosíta ni. Az egészségügy évtizedes lemaradását néhány év alatt behozni nem lehet. Németországban az állami egészségbiztosítás minden egyes német állampolgárra 500 ezer forintot fordít évente. Ugyanez az összeg Ausztriában 400 ezer forint, Spanyolországban 300 ez er forint. Magyarországon ez 95 ezer forint volt 2001ben, 2002ben 111 ezer forint volt, 2003ban pedig mintegy 125 ezer forint lesz minden egyes magyar állampolgárra, köszönhetően a Medgyessykormány kiemelt támogatásának. (11.20) Ez a támogatás 2002200 3ban az egészségbiztosításra 350 milliárd forint többletforrást biztosít. Azért, hogy mindenki tudja, ez mekkora összeg: ez minden egyes magyar állampolgárnak - a csecsemőtől az aggastyánig - 35 ezer forintot jelent. Nem azért élnek a nyugateurópai orszá gokban hatnyolc évvel tovább az emberek, mint Magyarországon, mert ennyivel vitálisabbak vagy erősebbek, hanem azért, mert ennyivel egészségesebb és odafigyelőbb társadalomban élnek.
