Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 13 (72. szám) - “Magyar egészségügy: betegek vagy a profit védelme” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz):
3105 Mi világos ma? Világos, hogy mind a három szereplő… - a kormányzatnak és nyilván a társadalmi érdekeket tükröző kormányzatnak a döntést újra kell gondolnia. Egy uniós csatlakozású ellátó szerkezetet kell kialakítani, és ezt az ellátószerkezetet kellene fölépíteni. Az intézményrendszer önkormányzatokhoz rendelése és a fejlesztés fenntartásának a fedezethiánya miatt újra kell gondolni, hogy jó helyen vane az ellátórendszer, és nyilvánvalóan az intézményrendszert működtetők szerepét is újra kell gondolni. Azért kell újragondolni, mert teljesen igaza van Göndör képviselő úrnak, az egészségügy más. Az egészségügy azért más, mert nem piac, mert nem igényt elégít ki, hanem zavart, problémát old m eg. Éppen ezért nem szolgáltatás, hanem szolgálat. Éppen ezért a döntési rendszere nem profitorientált a piaci értelemben, hanem problémaorientált megoldórendszer, és a haszna, ami megjelenik, nem tőke típusú haszon, ami kinccsé képezhető, hanem az egészsé g az érték, értékteremtést tesz lehetővé, és ilyen módon kincse, értéke a társadalomnak. Ez az, ami miatt át kell gondolnunk, és 12 év után újra kell rendeznünk a kormányzat, parlament szintjén nyilvánvalóan a törvénykezést. Itt Magyarország alkotmánya ren dezett és jó, hiszen az a szakasz, a 35. §, amely meghatározza a kormányzat felelősségét, feladatát a szerkezetkialakításban és a finanszírozásban, az egy jó, pontos, áttekinthető szakasz. Ami miatt a mostani törvénykezési rendszer idegen ettől, hogy nekün k a közfeladathoz rendelt közpénzeken kell gondolkodnunk, és arra kell megoldást találnunk. Amiről itt szó van, az nem a közpénzekről szól, hanem egy járulékos kiegészítő, nyilvánvalóan szükséges forrásbevonásról. A mai vitanapon el kell döntenünk, hogy a központosított pénzeket milyen módon és milyen nagyságrendben vonjuk be a közfeladatok ellátásába. A közpénzek bevonásának nyilvánvalóan megvan a technikája, de a nagyságrendjét a kormányzatnak kell eldönteni, és annak örülnék, ha a választási és a kormány programnak megfelelő növekedések és változások történnének meg. Ebből lehetne azt a problémamegoldó típusú, beteg közeli és kiegyenlítő, a mostani meglévő aszimmetriákat feloldó rendszert fölépíteni. Világos, hogy ehhez társadalmi és politikai konszenzusra van szükség, hiszen nagyon nehéz lesz úgy pénzt allokálni, kihelyezni térségekbe, hogy a mostani megszokott… - és itt a miniszter asszonynak az érdekviszonyokat érintő mondataira utalnék, hogy ne rendeződjön vissza az a tendencia, ami a mi ciklusunk alatt elindult, amikor a szakmát irányító testületeket a négy egyetemhez decentralizáltuk, ilyen módon lehetővé téve a döntési decentralizálást és a döntési térségi hierarchiák kialakítását is. Ezt kár volt kicsit visszarendezni. Ez az, amit föl kellene építeni . Az Unióhoz való csatlakozásunkat is említettem, mint a 12 év változását. Egy év múlva Magyarország minden helységében, Magyarország minden pontján kritikus helyzetben, nem várt esemény esetén egyenlő hozzáférést kell biztosítanunk a rendszerhez. Nagyon j ó érzés volt, nem maga a baleset, ami történt, de az, hogy egy balesethez már négy helikopter tud odamenni, az azért demonstrálja, hogy két olyan intézménybe tudták szállítani a betegeket, mint a siófokiba, amelyhez az előző ciklus adta a 700 millió forint ot, hogy ott sürgősségi rendszer legyen, és abba a fehérvári kórházba, amelynek a korszerűsége, európai színvonala ugyancsak a most befejeződő beruházásoknak is köszönhető. (10.40) A magam részéről és a Fidesz egészségpolitikusai részéről éppen ezért azt a jánlom, hogy konszenzussal, politikai konszenzussal, társadalmi konszenzussal építsük föl a rendszerünket. Tekintsük át, hogy az a 60/1991es országgyűlési határozat olyan formájában fönntarthatóe, olyanformán fönntarthatóe a finanszírozás központosításá nak a technikája, milyen módon teremthető meg, hogy ha már szolidaritás elvű, egyenlő hozzáférést biztosító egészségpénztárakban gondolkodunk, hogy mindenki mögött legyen járulék; hiszen jelen pillanatban a munkáltatók és a munkavállalók járuléka biztosíto tt, de a társadalomnak több mint harmada vagy talán nagyobb hányada mögött nincs járulék, amit valahonnan hozzá kell tenni. El kell döntenünk, hogy a központosított forrásokból milyen nagyságrend az, ami a közszolgálathoz terelhető. El kell dönteni azt, ho gy milyen módon lehet rendszerszerűen bevonni a
