Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 13 (72. szám) - “Magyar egészségügy: betegek vagy a profit védelme” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. MÉZES ÉVA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3095 kormányzati források mellé jelentős vállalkozói tőkét tudjunk bevonni. Amennyiben eze n állítást tudomásul vesszük, akkor nem tartható tovább a 2001. évi CVII. törvény farizeus szemlélete, amely szerint az egészségügyben kizárólag közhasznúsági alapon lehetne gyógyintézetet menedzselni. Abban az esetben, ha elfogadjuk, hogy a kórház mint üz em a közszolgáltatásokat - víz, villany, gáz, telefon - nyereségérdekelt cégektől vásárolja, és a megrendelt festési felújítástól a sebvarrócérnáig ebből élő vállalkozók a beszállítói, valamint miután már az orvosok jelentős része is számla ellenében gyógy ít, milyen álságos önbecsapás volt az előző kormányzat részéről azt állítani, amely szerint a milliárdos költségvetésű fekvőbeteggyógyintézetet csak és kizárólag közhasznúan lehet működtetni? A közhasznúság mint társasági lét az elmúlt öt évben az egészsé gügy területén kipróbált és a fejlődést csak részterületeken elősegítő gazdasági formává vált. Sikeresen megoldja ugyan a dolgozók érdekeltségbe vonását, a társasági kettős könyvviteli rendszer okán sikeresen mutatja ki a felhasznált forrásokat és a fejles ztéshez szükséges tőkeigényt, de nem vonzó a vállalkozói magántőke számára, miután tisztességes gazdálkodás esetén esélyt sem ad a befektetett tőke megtérüléséhez. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A szabad demokraták ezért értenek egyet az egészségügyi kormányz at által benyújtott törvényjavaslattal, és a módosító indítványokból is azokat támogatjuk, amelyek mindaddig nem kötik meg a stratégiai befektetők mozgásterét, amíg azok a vállalkozói tőkét forráspótlásra kívánják mobilizálni. A korlátozó garanciákat beépí tő javaslatokból támogatunk minden olyan szándékot, amely a tisztességes vállalkozói körnek használ, de kiszűri a felelőtlen, meggondolatlan befektetőket. (9.50) A szabad demokraták már a Fideszkormányzás idején egyértelművé és a korszakváltás programjaké nt nyilvánossá is tették elképzelésüket az egészségügy szerkezetátalakítására vonatkozóan. E programunkban így fogalmaztunk: “A magánkézbe adás kiszélesítése azt is jelenti, hogy a következő években túl kell lépni a privatizáció szűk, csak az állami vagyon eladására összpontosító értelmezésén, bevonva e fogalom körébe az állami feladatok átvállalását magánbefektetők által. Ez a privatizáció a költségvetés számára valóban nem bevételt hoz, hanem kiadásokat takarít meg, miközben jobb minőségű szolgáltatást is eredményez. Mivel ezek a folyamatok a jelenleginél szélesebb körben érinthetik többek között az egészségügyet is, a privatizációt a jövőben még inkább össze kell kapcsolni a szintén felgyorsításra váró államháztartási, illetve finanszírozási reformmal.” H a szigorúan a tényeknél maradunk, akkor belátható, hogy elképzeléseivel az egészségügyi kormányzat jó irányban halad. Tisztelt Képviselőtársaim! A finanszírozási reformot említettem, mint a szabad demokraták másik sarkkövét, amely nélkül a súlyosan beteg e gészségügy nem gyógyítható. Mi úgy látjuk, hogy az előző kormányzat által támogatott irányított betegellátási modellkísérlet fontos előkészítő lépése az egészségügyi szolgáltatások mai finanszírozási rendszerének reformját célzó intézkedéssorozatnak. Az SZ DSZ kiemelkedően fontosnak tartja az irányított betegellátási modell továbbfejlesztését. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy mind a betegellátás minőségében, mind a költségstruktúrájában jelentős javulások érhetők el. Röviden, a mostaninál könnyebbe n átlátható és követhetőbb rendszer hozható létre akkor, ha az ellátásban részt vevők a ráfordítási szempontokat is figyelembe vehetik. Az ismert tényekből könnyen tételezhetők az irányított betegellátásban részt vevők feladatai, amit egy mondatban úgy fog lalhatnánk össze, hogy a beteget az ismert országos átlagnál hatékonyabban kell ellátni, illetve a kialakulható betegségét, betegségeit megelőzni. Ezen cél érdekében az együttműködő ellátók - a háziorvos, a járóbetegszakorvos, a kórház - számára szintén t ényszerűen az alábbi eszközök állnak: betegúttervezés, megelőző vizsgálatok, beteggondozás. Az elmúlt három év tapasztalata egyértelműsíti, hogy a betegúttervezéssel a háziorvos több, kifejezetten drága és felesleges vizsgálattól, beavatkozástól mentesíti a pácienst. Amennyiben a
