Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 13 (72. szám) - “Magyar egészségügy: betegek vagy a profit védelme” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. CSEHÁK JUDIT egészségügyi, szociális és családügyi miniszter:
3084 számára kívánták átadni a közszolgáltatások vásárlásának a felelősségét? Nem vitatkozom azzal, hogy ez most jó vagy rossz, csak aki ilyen javaslatot tesz, az ne beszéljen a betegek érdekét védve a bűnös profitról, mert akkor két arca van, két lelke van: egy kormánypártiként és egy ellenzékiként. Kérdezem én, nem kötötte megszámlálhatatlan, egyébként helyes szerződést az egészségbiztosító főigazgatójak ént az a mai szakszervezeti vezető, aki a piaci befolyás térnyerésével, a profitérdekeltség ügyvivőiként való szereplésünkkel vádol ma bennünket. Kötött, helyesen kötött, és nem számolt fel egyetlen ilyen szerződést sem. Az, hogy minden szerződés jó volte , ez egy másik beszélgetés tárgya volna, nem akarom elvinni ebbe az irányba a vitát, ezért erre most nem térnék ki. De nézzük konkrétan: mit mondott Mikola István, Surján László, Bartha képviselő úr az előző törvény parlamenti vitájában? Olvasom a jegyzőkö nyvet; azt mondja Mikola István, hogy “az egészségügyi intézmények átalakulásának útján megteremti ez a törvény az ésszerű és ellenőrzött tőkebevonás lehetőségét a magyar egészségügyben.” Majd azt mondja tovább: “A törvényjavaslat azonban garanciákkal bást yázza körül az átalakítási folyamatot, részletesen felsorolja mindazokat a témaköröket, amelyeket a szerződésekben szabályozni kell, érzékennyé válik az egészségügy a gazdasági eredményességre, a gyarapítás eszközeinek minél jobb kihasználtságára, ezért ne vezhetjük ezt a törvényt a lehetőségek és a kitörés törvényének.” Egyetértek, semmi elmarasztalandó, elmarasztalható nincs ebben a célkitűzésben. Ebben a célkitűzésben - teljesen egyetértünk - mi magunk is így gondolkodunk erről. Miért változott meg - kérd ezhetem - volt miniszter úr véleménye, álláspontja? Azt mondja, hogy egy kiegyensúlyozott törvényjavaslattal szemben egységfrontba tömörülnek a minden változástól rettegők, a régi, megszokott rend hívei, a jelenlegi rendetlenség haszonélvezői. Velük szembe n az önkormányzati szövetségek, a betegek érdekképviseleti szervei, a Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetsége, a Munkaadók és Gyáriparosok Szövetsége, számos más szakmai szervezet, köztük a Nemzeti Egészségügyi Tanács az új rend, vagyis a törvényjavaslat mellett szavazott. Kérdezem én: most miért gond az, ha a mi törvényjavaslatunkat ugyanezek a szakmai szervezetek ugyanilyen egyetértéssel támogatják? Miért nem kerül a nyilvánosság előtt erről szó? Vagy kérdezi Surján László szenvedélyese n a parlamenti vitában, hogy mit is tehet a jogalkotó, mit tehet a jogot tervező kormány, és mit tehet a parlament. Az egyik megoldás, ami kézenfekvő: megtiltani, mármint a magánbefektetést, a profitot. Átkozott a magántőke - mondhatja , a gazdaság számos területén nagyszerűen működik, de ide bizony soha, semmilyen körülmények között be nem jöhet. Ehelyett - mondja Surján képviselő úr - helyes dolog, hogyha inkább mederbe terelem, szabályozom, és megpróbálom az egyéni érdeket és a közjót összhangba hozni. Ha ez helyes akkor, amikor a Fidesz képviseli ezt az álláspontot, ha ez egy jó törekvés, mitől lesz ez egy bűnös, ártó szándék akkor, amikor a szocialistaszabad demokrata kormány hasonló alapelvek alapján, hasonló módon törekszik az egészségügy rendbetéte lére? Bartha képviselő úr azt mondja - remélem, jól idézem őt , hogy természetesnek tartjuk, hogy a gyógyító munka hatékonyabbá tételét jelentő nagy értékű műszerek üzemeltetése nyereséget eredményezhet. Egyetértek. Miért tartja természetesnek, ha ezt a F idesz javasolja, és miért tartja természetellenesnek, ha erre mi teszünk javaslatot? Azzal szeretném tehát összefoglalni a véleményemet a címadásról, hogy nincs erkölcsi alapja, nincs szakmai alapja sem a politikai vitanap kezdeményezőinek ennek az áldilem mának, ennek az álkérdésnek a felvetésére. Nézzük tehát akkor, hogy miről is kellene beszélnünk! Hadd kérdezzem meg: mindazok, akik ellenzik ezt a jogszabályt, vajon úgy vélike, hogy nem kell változtatni, nem kell kiegyenlíteni azokat a szociális, azokat a területi, azokat a regionális különbségeket, amelyek jelenleg Magyarországon az egészségügyi szolgáltatások igénybevételét korlátozzák? Kérdezem én: vajon a magyar állampolgár alkotmányos joga a legmagasabb színvonalú egészségügyi ellátáshoz ma Szabolcsb an nem sérül? Kérdezem én, hogy vajon ma nincse külön a
