Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 12 (71. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz):
3062 véleménnyel, a korrektség jegyében pozitívval se, de általában, ahogy ez a negatív esetekben szokott előjönni. Tisztelt Képviselő Úr! Én emellett azonban azt is határozottan gondolom, hogy amennyiben egy ilyen vitatott szituáció van, ebben az esetben mindazoknak, akik ennek az ügynek a környezetében vannak bármilyen minőségben, azért óhatatlanul a közvélemény is azt várja, hogy ezeknek az embereknek egy kicsit erősebb legyen a hangja a dolgokról. Én nem akarom minősíteni és nem akarom kommentálni azt sem, hogy a közszo lgálati televízióban mi hangzott el, mi hangzik el, ezt ön is nagyonnagyon jól tudja, hogy nemcsak szakmai típusú megszólalások vagy civil megszólalások, hanem kormányzati megszólalások vagy politikusi megszólalások tekintetében is igen gyakran előfordul egy meglehetősen, azt kell mondanom, még a normál emberi észnek is furcsa szerkesztői hozzáállás. Úgy gondolom, hogy persze ezt sem lehet, ugyanúgy, mint ahogy ön a város érdekében mondta, a televízió egészére ráhárítani. Amint ön is azt kéri, hogy ha itt bárkinek bármi kifogása van, az mondja meg konkrétan, ugyanezt kell mondjuk, hogy ön is, amennyiben bárki ellen bármi kifogása van, akkor mondja meg konkrétan, tehát ne az egész televízióról legyen szó, még akkor sem, ha egyébként azzal a dologgal egyetért ünk, hogy maga a jelenség, hogy tehát szakavatatlanul és csak a kedélyeket szítva szólalnak meg emberek, nem egy járható út. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm. Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Weszelovszky Zoltán képvise lő úr, Fidesz. Megadom a szót. DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Hogy a gyerek életkora, tapasztalata és tudása, társadalmi státusa okán kiszolgáltatott, védtelen és sérülékeny, csak a szellemi vagy az é rzelmi fogyatékos számára nem evidencia, ezért e tényt értelmezés nélkül is alaptételnek tekinthetjük. Ebből logikusan következik, hogy a társadalomnak, a környezetnek, a családnak minden erejével és minden lehetősége szerint védenie kell őt. Hogy melyik t ársadalmi erő hogyan vélekedik e feladatról, és mit tesz az érdekében, érdekes módon az ma mégis merő politika. Ezért kell az elmúlt napok tömegkommunikációjában eluralkodó, az anyák napját is letenyerelő, a közszolgálati televízióban a vasárnapi politikai műsorban is előre reklámozva lefolytatott úgymond vita után legalább néhány ténnyel válaszolni a kérdésre, hogy mit is tesznek ma kábítószerügyben a védtelen gyermek védelmében. Jó reményt adott, hogy a társadalom elfogadta az intézkedést, hogy oktatási, nevelési, közművelődési intézményekben és azok környékén dohányárut és alkoholt kínálni, árulni és fogyasztani tilos. Nem természetese, hogy akkor ugyanez vonatkoztatható bármilyen fajta kábítószerre is? Sajnos, nem. Ez egyáltalán nem vált természetessé, sőt két oldalról is támadás érte a gyerekek életének legvédettebb és legvédhetőbb keretét, az iskolát. Egyrészt az oktatásügy felől, ott ugyanis azt állítják, hogy a diáktanár viszony akkor lesz bizalomteli, ha a pedagógus vállalja a titoktartást akkor is , ha tudomást szerez az ő felelősségére bízott gyerek drogfogyasztásáról. Egészen meghökkentő, hogy a most szervezett szülői bizottság is helyesli a - jellemző módon régi szóval élve: gyerekanyagra vonatkozó - pedagógusi titoktartást. Í gy lett ma az a fejtetőre állított és egyben veszélyes helyzet, hogy a gyerekért minden módon felelős szülő előtt kell titkolni gyermeke drogozását, és ezt az úgynevezett szülői bizottság hangosan támogatja. De hát vállalhatjae a pedagógus e titkolózással járó felelősséget, és elfogadhatjae a szülő, hogy éppen előtte titkolják el, ha gyermeke bajba kerül és segítségre szorul? Ez a titkolózási rendelkezés és szándék természetesen egészen életidegen felfogás. A drogfogyasztás ugyanis magatartás- és tudatvál tozást hoz létre, amit nem lehet eltitkolni, és ráadásul ez a pedagógus munkalehetőségét semmisíti meg, a szülő számára pedig a legkorábbi jelzés ad talán lehetőséget
