Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 12 (71. szám) - Az európai gazdasági egyesülésről, valamint a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény és a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló tör... - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. KOVÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3048 jellegét, és rendkívüli módon szeretném, hogy ez minél hamarabb és minél szélesebb körben elismert intézménnyé váljon a magyar jogrendszerben. A társasági törvény módosításána k másik kérdése: a jelenleg már szabályozott társaságtípusok szükséges módosítása. A törvényjavaslat, mint ahogy ebből kitűnik, itt csak a részvénytársaság jogintézményét érinti. Ennek az egyszerű és praktikus oka abban foglalható össze, hogy az úgynevezet t adaptációs szabályok, illetőleg az uniós csatlakozáshoz szükséges szerződések kifejezetten ennél a vállalkozási típusnál követelik meg a harmonizációs rendelkezések beépítését a magyar jogrendszerbe, emiatt kerül előtérbe a részvénytársaság intézménye. M egmondom őszintén, ezt én a jogrendszer biztonsága szempontjából sem tartom hátrányos eljárásnak, ugyanis szükségtelennek ítélem azt, hogy ha egyéb kényszerítő hatás nem mutatkozik, akkor más jogi típusokat, tehát korlátolt felelősségű társaságokat és egyé b társasági formákat is most vegyünk górcső alá, ugyanis a magyar gazdálkodók jogbiztonsága mindenféleképpen szükséges, az európai uniós harmonizáció mellett. Ebből adódóan a részvénytársaságra vonatkozó szabályozási rendszer értelemszerűen két tekintetben jelent újdonságot, ha szabad így fogalmaznom, egyrészt kibővíti, stabilizálja a hitelezővédelmi rendelkezéseket a társasági törvényben. Legyen szabad itt rámutatnom a könyvvizsgáló szerepének bizonyos jellegű megerősítésére és kiteljesítésére, amikor a ne m pénzbeli betét, tehát az apport intézményének szolgáltatásakor a könyvvizsgálónak nyilvánosságra kell hoznia azokat az értékelési szempontokat, ami alapján ő annak az adott vagyontárgynak az értékét megítélte. Másrészt pedig, ahogy az előttem szólók nagy on helyesen rámutattak, kellő operativitást ad az új szabályozás a részvénytársaság igazgatóságainak, természetesen csak akkor, és ezt szeretném aláhúzni, ha erre maga az alapszabály, illetőleg a működő részvénytársaság felhatalmazást ad, pontosan azért, h ogy ezzel az operativitással kiküszöbölhető legyen, hogy az európai uniós gazdasági működésben bármiféle gazdasági vagy cselekvési hátrányba kerüljenek az egyes társasági formák, adott esetben most a részvénytársaság. Vélhetően vita tárgyát fogja képezni a z, ami egyébként egy ma délelőtti beszélgetés során ellenzéki képviselőtársaim részéről már felvetődött, hogy miképpen és hogyan illeszthető a nem pénzbeli betét kategóriájába a követelés intézménye. Itt előrebocsátva legyen szabad megjegyeznem, hogy ez az új szabályozás nem is annyira új. Én közel tíz évvel ezelőtti jogászi tevékenységemből emlékszem arra, hogy már akkor felvetődött a követelés intézményének mint az apport lehetséges elemének a törvénybe emelése. Ráadásul olyan személy szájából hallottam e zt, aki az előző kormányban töltött be gazdasági miniszteri pozíciót, tehát ilyen szempontból, az ő kompetenciájából ez talán az ellenzéki képviselőtársaim részéről is elfogadható. Másrészt pedig, most fogalmazhatok így, ha tetszik, ha nem: az, hogy a köve telés intézménye pillanatnyilag nem lehet tárgya az apportnak, ez ellentétes az uniós jogi szabályozásokkal. Azt hiszem, hogy kellő körültekintéssel és kellő cégrendszer, illetőleg számviteli szabályozással ez megfelelően beépíthető lesz a cégjogi gyakorl atba, hiszen itt nem állunk szemben mással, mint egy sajátos engedményezési fajtával a polgári törvénykönyv vonatkozásában. Hasonló jellegű dolog ezzel kapcsolatban az, hogy amennyiben a nem pénzbeli betét értéke nem éri el az alaptőke 25 százalékát, mód v an arra, hogy szemben a jelenlegi szabályozással, az alapítóknak ezt ne rögtön, tehát ne az alapításkor kelljen rendelkezésre bocsátani, hanem elegendő ezt a cégbejegyzéstől számított öt esztendő alatt megtenniük. (18.30) Ez megint azt feltételezi, hogy a jogalkotó kellő jogbiztonságot fog teremteni ahhoz, hogy akár a cégnyilvántartás, akár a számviteli nyilvántartás során ezek a tőkejuttatási feltételek megfelelően szabályozottak és nyomon követhetők legyenek. Összességében ennyit szerettem volna elmondani a társasági törvény módosításáról.
