Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 12 (71. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ):
2981 viharos utóéletű tüntetésről folyik a vita az Országgyűlésben és a magyar sajtóban. Sokan mondják, hogy erre a vitára, a drogkérdés vitatására a magyar társadalom még nem eléggé érett. Sokan mondják, hogy korai még ez a vita. Azt hiszem, hogy nincs igazuk, mert egy olyan kérdésről, amely a fiatalo k százezreit érinti hazánkban, nem lehet nem vitatkozni. A politikusok nem engedhetik meg maguknak, hogy egy ilyen kérdésről ne folytassanak higgadt, okos, őszinte párbeszédet. Nem dughatjuk homokba a fejünket, szembe kell néznünk azzal a helyzettel, ami e zen a téren ma hazánkban létezik. Véleményem szerint nem az a kérdés, hogy itt vane ennek a vitának az ideje, hanem az, hogy hogyan folytatjuk ezt a vitát. Pokorni Zoltán ezzel kapcsolatban a múlt héten azt mondta ebben a Házban, hogy mindenki keresi a ma ga igazát, mindenki a gyerekeit félti, az ifjúságot félti; a kendermagosok azt gondolják, hogy a szigorú törvényi szabályozás az ő gyereküket, aki esetleg él a droggal, börtönbe juttatja, az ellentüntetők pedig úgy gondolják, hogy a túl laza törvényi szabá lyozás az ő gyerekük kockázatát növeli. Pokorni Zoltán képviselőtársamnak igaza van, mindenki keresi a maga igazát. És ha a vitát úgy folytatjuk, hogy ezt kölcsönösen feltételezzük egymásról, és nem diabolizáljuk a másik álláspontját, nem feltételezzük azt , hogy a másik fél a kábítószer ördögét akarja rászabadítani a magyar fiatalságra, akkor akár még arra is esélyünk nyílik, hogy értelmes párbeszédet tudjunk folytatni erről a kérdésről. Amikor tavaly a büntető törvénykönyvről vitatkozunk ebben a Házban - e ngedjék meg, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, hogy ezt a személyes benyomásomat elmondjam , akkor többször emeltem fel azt a hatástanulmányt, amelyet még az önök kormánya idején az önök által kinevezett sportminiszter rendelt meg, és amelyet az Ország os Kriminológiai Intézet készített el, amely a mi értelmezésünk szerint tényekkel, adatokkal bizonyítja azt, hogy az 1999es drogtörvény embertelenül és túlságosan szigorú volt. Lehet, hogy ebben nincs igazunk, de mi erre az anyagra hivatkoztunk, ezzel sze mben olyan érveket kaptunk válaszul, hogy a koalíció rá akarja szabadítani a drogdílereket az iskolákra. De a mai napig egyetlenegy árva mondatot sem hallottunk arról, ami ebben a tanulmányban van, hogy az önök által meghozott törvény életbelépése után nég yszeresére nőtt az előzetes letartóztatásba került fiatalok száma, és hogy közülük minden harmadik hat hónapnál hosszabb időt töltött előzetes letartóztatásban az önök törvényének következtében. A múlt héten például azt hallottuk ebben a Házban, hogy “a ko alíció legalizálta a kábítószerek népszerűsítését, vagyis megteremtődött a törvényes alapja a drogbarát civil szervezetek bejegyzésének” - mondják ezt önök egy olyan szervezet tüntetésével kapcsolatban, amely szervezetet 2002 tavaszán jegyzett be a Pest Me gyei Bíróság. Javaslom, hogy beszéljünk a tényekről és az adatokról, folytassunk higgadt, értelmes, tényeken alapuló vitát. Nézzünk szembe a helyzettel, kölcsönösen tisztázzuk, hogy mi a másik oldal valós álláspontja, és tisztelettel kérem önöket, hogy a v alós, ne pedig a nem létező állásponttal vitatkozzanak. A mi valós álláspontunk például az, hogy valamennyi kábítószer - legyen az legális, mint a nikotin, az alkohol vagy a koffein vagy illegális, amelyekből sajnos szintén sokféle van Magyarországon - kár tékony, ártalmas az egészségre. És ha bennünket kérdeznek a fiatalok, önökkel egyetértve mi is azt mondjuk, hogy ne nyúljanak ilyen szerekhez. (13.40) Ez a mi álláspontunk, tisztelt képviselőtársaim. A mi álláspontunkban az is benne foglaltatik, hogy ha ne m is örülünk neki, de szembenézünk azzal a helyzettel, hogy a tiltás ellenére fiatalok százezrei nyúlnak alkalomszerűen ezekhez a tiltott kábítószerekhez Magyarországon. Amikor 300400 vagy 500 ezer fiatal fogyaszt alkalomszerűen, mondjuk, marihuánát, akik soha nem lesznek drogfüggők, akik soha nem lesznek bűnözők, akkor önöknek illene arra a kérdésre válaszolniuk, hogy mit kezdjünk velük.
