Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - MÉCS IMRE, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2961 Van még egy nagyon fontos társadalmi ha tása a biztosítótársaságok és a kockázati közösségek létrejöttének: az, hogy igazi, hosszú távú, szolid befektetők a biztosítók, és erre nagyon nagy szükség van mind a gazdasági, mind a politikai életben. Hiszen az újkori demokráciánkba belépve az volt - s zámunkra legalábbis - a legnagyobb meglepetés, hogy a hosszú távú érdekeket a jogállami parlamentek bizony nem tudják igazán biztosítani. A gazdaság hosszú távú érdekeit többek között a biztosítótársaságok és a biztosítók befektetései segíthetik elő. Ebben a sokszálú befektetési rendszerben egyrészt az állami szabályok kötelezik arra a biztosítókat, hogy csak megbízható beruházásokba fektethessék az ügyfeleik pénzét, másrészt hosszú távú érdekek vannak, harmadsorban pedig csak szolid beruházásokat eszközölh etnek. Ez rendkívül jó hatással van a gazdasági életre. Jól tudjuk, hogy a legjobb és legmegbízhatóbb hosszú távú beruházók épp a különböző biztosítópénztárak. Ezzel nagyon fontos gazdasági stabilizációs programot is végrehajtanak, mialatt biztosítják a ma ximális hozamot és a maximális biztonságot a tagjaik számára. Nagyon fontos az állami garancia, ami az Európai Unióban azt jelenti, hogy valamennyi tagállamnak közös normatíva szerinti garanciája van, valamint az állami ellenőrzés kérdése. Úgy szabályozza a törvény, hogy a biztosítóintézetek esetében az az állami felügyelet működjön, amelynek a területén van a biztosító anyaintézete. Ez logikus szabályozás, azonban bizonyos problémákkal jár. Abban az esetben, ha egy magyarországi biztosítottnak valamilyen j ogvitája van, akkor például egy Hollandia, Anglia vagy Franciaország területén lévő felügyelettel kell kapcsolatba lépnie az érdekei védelmében, ami nem mindig hatékony és hatásos. Úgy gondolom, hogy ezen valamilyen formában segíteni kellene. Igen fontosna k tartjuk, hogy a kisemberek védelme biztosítva legyen. Ezért azt a gondolatot, hogy legyen országgyűlési biztosa a biztosítási ügyleteknek, nagyon fontosnak tartanánk, hiszen rendkívül egyoldalú a kapcsolat a biztosítótársaságok és az ügyfelek között. Elő renyomtatott szerződéseket kapnak - illetve kapunk mi magunk is, nekem is jó pár biztosítási kötvényem van , apró betűkkel hihetetlenül sok szövevényes és nagyon rafináltan megfogalmazott jogi szöveget íratnak velünk alá, amit mi vidáman aláírunk, évtized ekig fizetjük a hozzájárulásokat, és amikor a káresemény bekövetkezik vagy amikor eljön az az időszak, amikor a biztosítónak fizetnie kellene, akkor kiderül, hogy az apróbetűs kizárások között van olyan, amely miatt az összeget csökkentik vagy nem fizetik ki. Itt feltétlenül indokolt a sok kisember védelme érdekében egy ombudsmani intézmény létrehozása. Mindennapi kérdés ez, a képviselői fogadóórákon is nagyon sok esetben tapasztaljuk ezt és fordulnak hozzánk ilyen problémákkal. A biztosítók versenye ugyan arra szorítja a biztosítókat, hogy minél készségesebbek legyenek az ügyfelekkel, de jól tudjuk, hogy egészen másképp viselkedik a biztosító akkor, amikor meg kell kötni a szerződést, és egészen másképp akkor, amikor teljesítenie kell abból a pénzből, amit mi fizettünk be vagy hasonló sorsú társaink, hiszen egy nagy kockázati közösséget alkottunk. Ilyen kockázati közösség tulajdonképpen az állam is. Akkor, amikor a biztosítások nem működnek vagy nincsenek megfelelő számlán, akkor az állam kénytelen ellátni e zt a kockázatközösségi feladatot, és kiegyenlíteni a károkat, a veszélyeket. (0.30) Láttuk ezt például a tiszai árvíz esetében, máshol. De jól tudjuk, hogy az állami apparátus nagyon költséges, az állami apparátus nehézkes, és az állami apparátus nem tud f inoman szabályozni. Ezért helyes az a törekvés, hogy egymással versenyben álló, egymást ellenőrző, a piacon ellenőrző, mégis szolidan hosszú távra számoló biztosítóintézetek versenye szorítsa le az adminisztrációs költségeket, a tőkekezelési költségeket és az összes költséget, amely ennek a kockázati tőkének a kezelésével kapcsolatos. Arra is figyelemmel kell lennünk, hogy a felmondási időpontokat korlátozzuk. A polgári törvénykönyv bizonyos korlátokat szab, de úgy gondolom, hogy itt a matematikai statiszti kát és a valószínűségszámítást is figyelembe véve a felmondási időket korlátozni kell, illetve meg kell hosszabbítani abban az esetben, ha már hosszú ideje fennáll egy biztosítási jogviszony. Ugyanis ha
