Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Harrach Péter):
2949 Számtalan eset van, amikor a gyerekeknek utol kell érniük magukat. Vekerdi mutatta ki azt a közismert tényt, hogy a gyerekek idegrendszere és a mozgásszervei 78 éves kor körül érnek el oda, hogy kisebb vonalakat is tudnak húzni, kisebb betűket is tudnak írni. Tudom, hogy hányan kínlódtak azzal, hogy a három vonal közé be kellett az a betűt, meg a b betűt erőltetniük, holott egyszerűen fiziológiai jelenségről volt szó, kel lett volna várni egy évet, és akkor be tudta volna írni. Nem véletlen, hogy a nagyapáink idejében palatáblákra írtak, szép nagy betűket írtak, és így gyakorolták a betűvetést. Hadd mondjam el, a családból nagybátyám, Mécs László költő, és apám volt az öccs e, a nagyapám Hernádszentistvánban volt kántortanító. Hernádszentistván Kassa fölött északra egy kis szlovák falu, és nagyapámék körülbelül öten voltak magyarok abban a faluban, az állomásfőnök, a postamester, a plébános és a kántortanító. Osztatlan iskolá ban tanította gyerekeit, és amikor elvégezték a négy osztályt az ő felügyelete alatt - akkor mesternek hívták még a tanítót , akkor beíratta a gyerekeit Kassára, újból járják a negyedik osztályt. Mind a kettő színjeles tanuló lett utána a premontrei gimná ziumban, kitűnően tanultak az egyetemen is, de ő tudta azt, hogy szükségük van még egy évre, hogy megérjenek. (23.30) Ezt a mentalitást kellene elérni és biztosítani, hogy a bukás nem bukás, az évismétlés nem negatívum, hanem egyszerűen a gyereknek időt ke ll adni, hogy utolérje saját magát, hogy az érése befejeződjön, és a legjobbat tudja magából kihozni. A harmadik dolog, amit meg akarnék említeni - takarékoskodva az idővel , hogy skizofrén helyzet alakult ki a tanári testületek és a diákok között. A taná roknak az a feladatuk, hogy a gyerekeket megtanítsák, és ugyanakkor ők osztályozzák a gyerekek tudását. Ez egy abszolút ellentmondó állapot, hiszen az önmaguk munkáját minősítik saját maguk, és ezzel ilyen mini hatalomra tettek szert, amivel nem minden ped agógus tud tisztességesen élni. Valamikor, az ősidőkben az iskolamester év végén vizsgát tartott, és bemutatta a falunak vagy a közösségnek, a szülőknek, hogy a gyerekek mit tudnak. Írtak, olvastak, számoltak, elmondták a földrajzot, elmondták a rigmusokat , énekeltek és így tovább, és ezzel a közösség előtt tulajdonképpen a pedagógus munkája is megmérettetett és a gyerekek tudása is. Tehát egy irányba mutatott a pedagógus és a gyerekek tudása. Ez a mi modern korunkban megváltozott. Ma nagyon sok tanár van, és mondom, nyolc gyerekem kapcsán elég sok keserű tapasztalatom is volt azzal kapcsolatban, hogy sok tanár rosszul adja elő a dolgokat, nem tanítja meg rendesen a gyerekeket, ugyanakkor megsanyargatja őt az osztályzásokkal és a minősítésekkel. Valamit ki k ellene találni ezzel kapcsolatban, hogy ne legyen ez az ellentmondásos helyzet. Úgy gondolom, a legfontosabb mondanivalómban az volt, hogy nagyon túlterheltek a gyerekeink, és a tudomány adatait figyelembe véve nem kellene őket ilyen mértékig túlterhelni, a kevesebb több lenne, a kevesebb, lényegre törőbb oktatás többet jelentene. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Hiller István államtitkár úr kíván válaszolni a vitában elhangzottakra. DR. HILLER ISTVÁN oktatási minisztériumi á llamtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kilenc és fél órával az oktatáspolitikai viták elkezdése után, nem megfeledkezve a kereszténydemokrata felebaráti szeretetről és jól ismerve a szociáldemokrata szolidaritást, most nem kívánnék összefogl aló véleményt alkotni, hanem ezt majd a vita lezárásaként később teszem meg. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönjük szépen a megértő hozzászólást.