Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - SÁGI JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz):
2940 Tudásra van szükség a túléléshez, nagyon sok tudásra. Most nézzük, hogy a közoktatási törvény módosítása hogyan já rul hozzá ehhez. A módosítás egyik fő pontja, hogy a tanulók túlterheltek, és csökkenteni kell a rájuk nehezedő terheket. Ha valóban túlterheltek, és ez akadályozza az egészséges fejlődésüket, akkor valóban üdvös, ha csökkentik a terheket. De valóban túlte rhelteke, és ha igen, akkor mitől? Nézzük meg mindezt a családok, a gyerekek szemszögéből, ha már róluk kívánunk dönteni. A mai iskolamodell a megmérettetésre épül a világban általában, de itt Magyarországon is. Egyegy iskolai szakasz arra készít fel, ho gy sikerrel tegyenek a gyerekek felvételit egy következő iskolába, és ha lehetséges, minél jobb iskolába, hiszen az anyagi jólétüket a megszerzett tudásuk alapozza majd meg. Mindez kicsúcsosodik a felsőoktatásban, ahol majd folyamatos vizsgák mellett kell bizonyítaniuk képességeiket, tehetségüket, tudásukat. Magyarul: az egész rendszer arra készteti a gyerekeket és rajtuk keresztül a szülőket is, hogy a lehető legtöbb ismeretet megszerezve, folyamatosan tanulva, alaposan felkészüljenek a felvételikre. Ez a kontraszelekció lehet rossz vagy jó a gyermekek szempontjából, de mindenesetre adottsága a mai iskolarendszernek, amin a jelen törvény sem kíván változtatni. Nem beszélve arról természetesen, hogy a munkavállalás területén is ugyanezzel találkoznak és fogn ak találkozni a következő években, évtizedekben. Mi következik ebből? A gyerekeknek akkor is a minél több tudás megszerzése lesz az eszközük az előbbre jutásban, ha csökken a tananyag, amit meg kell tanulniuk, ennek eszköze pedig nem más, mint a családi kö ltségvetésből fizetett különtanár, különórák. Ha így nézzük, a módosítás nem jelent mást, mint hogy a közoktatás költségeinek egy részét a családokkal kívánja megfizettetni az oktatási miniszter; természetesen azokkal, akik képesek ezt megfizetni. És akik nem, azokkal mi lesz? Leszakadnak, nem tanulhatnak majd tovább? Kénytelenek lesznek beérni azzal, hogy valamiféle szakképesítés megszerzése után, képességeiket figyelmen kívül hagyva dolgozzanak egy életen keresztül? Alkotmányos az, hogy pénzügyi lehetőség ekhez köti az állam a tanulás lehetőségét? Demokratikus az, hogy csak azok tanulhatnak majd, akiknek a szülei finanszírozni tudják a különórákat? De ne menjünk ilyen messzire! Megengedheti magának országunk, hogy anyagi okok miatt tehetséges fiatalok vessz enek el csak azért, mert nem voltak olyan szerencsések, hogy egy jómódú családba születhessenek? Nem értem, miért jó az a nemzetünknek, hogy gondolkodó emberfők helyett a középszerűt erősítjük. Kinek jó ez? De ugyanilyen társadalmi és gazdasági károkat oko zhat a buktatás tilalma is, mert a képességek fejlesztésének időszakában sokkal jobban jár egy gyermek, akinek lehetősége van egy évismétlés alkalmával még inkább elmélyíteni a tudását, egyébként ma is együttműködve a saját tanárával és szüleivel, mint ha minden erőlködés nélkül eljutva az ötödik osztályba, ott derülnének ki hiányosságai. Ekkor megint csak a szülők pénztárcájával vagy sorozatos bukásokkal lesz képes elvégezni az iskolát, ami biztosan terhelni fogja személyiségét és lehetőségeit egész életen át. Ráadásul sok pénzt fog elkölteni a nemzet arra, hogy a tudásbeli hátrányt pótolja, a későbbi buktatásokat finanszírozza, hiszen a később újra járt osztályok még többe kerülnek majd. De pénzben nem is kifejezhető az a hátrány, amit a családok és az ors zág fog megfizetni, amiért sok fiatal nem jut hozzá a megfelelő tudáshoz. Kinek jó tehát ez a spórolás? Miért van szükség arra, hogy a gyerekeket és a szülőket nehéz helyzetbe hozza egy kellően át nem gondolt intézkedés? Az oktatási kormányzat arra hivatko zva terjesztette be a módosítást, hogy a tanulók készségeit kell fejleszteni, és nem a hagyományos lexikális tudásukat kell bővíteni. Ez az a kormányzat, amelyik az Európai Unióhoz való csatlakozásunk kapcsán arról beszélt, hogy az embereket a tudásalapú t ársadalomra kell felkészíteni, mert az Európai Unióban az vár ránk? Ez az a kormányzat, amelyik kifelejti a vállalkozási ismereteket és az EUismereteket az oktatás tematikájából? Ezek szerint országunkat arra készíti fel a kormányzat, hogy jó szolgái legy ünk a gazdaságilag fejlettebb európai államoknak, polgárként ne gondolkodjunk, hanem hajtsuk végre azt, amit mondanak nekünk,
