Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - STOLÁR MIHÁLY (Fidesz):
2923 kiteljesedhessenek. Erre azonban nem lesz mód, hiszen ez a törvénytervezet gátat vet a megkezdett folyamat oknak, amelyeknek egyébként normális viszonyok között több cikluson kellene átívelniük. Mit is rejt magában ez a tervezet? Igaz, burkolt módon, de az egyébként hagyományosan jól működő magyar iskolarendszer szétverését. Teszik ezt azzal az indokkal, hogy a magyar gyerekek túlterheltek, és hogy nem tanultak meg olvasni és számolni. Ezt többek között a PISAfelmérésre alapozzák, amelyről tudni kell, hogy azokat a gyerekeket vizsgálta, akik a rendszerváltozás idején tanultak olvasni, nagyrészt a szóképesmaciskobzos Zsolnai, és ki tudja már, milyen kísérleti módszerekkel. Szemérmesen hallgatnak viszont arról, hogy ezzel szemben létezik egy olyan felmérés is, amely azt igazolja, hogy a tanulók egy nagy csoportja jelentősen alulterhelt, a tízéves korosztály olv asással, szövegértéssel kapcsolatos kompetenciái pedig kiemelkedőek. A tervezet szerint az alapozó szakasz hat évre nyúlik, és az ötödikhatodik osztályban az órák 2540 százaléknak tanítóknak kell tanítaniuk. Ez azt jelenti, hogy néhány éven belül a felső tagozaton tanítók közül minden ötödik pedagógus feleslegessé válhat, miközben ilyen arányú tanítóhiány jelentkezhet. Nem beszélve arról, hogy ebből következően különösen a kistelepüléseken lesz nehéz a szakos ellátást biztosítani a hetedik és nyolcadik év folyamon. Az iskolaszerkezet közvetett átalakítását nemcsak az alapozó szakasz hat évre történő nyújtása, hanem a közoktatás alulfinanszírozása is szolgálja. A költségvetési támogatás elégtelen volta arra kényszeríti a fenntartókat, hogy feléljék a vagyonu kat, majd óvodákat, iskolákat vonjanak össze és zárjanak be, pedagógusokat bocsássanak el, aztán a lényegesen olcsóbban működtethető hatosztályossá alakítsák iskoláikat. A törvénytervezet szerint a nyolcadik évfolyam után kötelezővé válik az egyéves felzár kóztató oktatásban való részvétel, ahol a tanórák jelentős részét az idegen nyelv és az informatika teszi ki. Nem gondolom, hogy Magyarországon minden nyolcadik osztályt végzett gyereknek szüksége lenne felzárkóztatása. S minden bizonnyal a szülők sem így fogják gondolni, és a hatosztályos alapozó szakasz után a hat évfolyamos gimnáziumokba fogják a gyerekeiket beíratni. A hat évfolyamos alapozó szakasz, az elégtelen finanszírozás és a kötelező felzárkóztatás a nyolcadik évfolyam után hivatottak kikényszerí teni a hat plusz négy plusz kettes rendszerre való áttérést. A törvénytervezetnek ez a burkolt iskolaszerkezetváltás a sarkalatos pontja, és nem az, amiről - nyilván figyelemelterelési szándékkal - a híradások szólnak, miszerint a jövőben nem lehet buktat ni, és nem lehet házi feladatot feladni a tanulónak. Jónak tartok két dolgot, ezeket szeretném megemlíteni. Jó az, hogy a szakiskolák kilenctizedik évfolyamán az átlaglétszám 23, míg a maximális létszám 30 főben lett meghatározva. Továbbá az is jó dolog - amit korábban már több képviselőtársam is említett , hogy a maximális létszám feletti normatívát a tanulók után nem lehet leigényelni. Így a fenntartók nem zsúfolnak be egy osztályba túl sok gyereket, rontva az oktatás minőségét. Még négy dologra szeretn ék reagálni. Az első a testnevelés. Nem tudom, hogy ezt a paragrafust ki szerkesztette, de a mindennapos testnevelés nem azonos a mindennapos testmozgással. A testmozgásnál kérdezhetném, hogy helyváltoztató vagy helyzetváltoztató mozgásra vonatkozike az a harmincperces időtartam, amikor az adott napon nincs testnevelésóra. Tudniillik a testnevelés egy olyan folyamat, ahol az alapvető testi képességek fejlesztése valamilyen meghatározott rend szerint zajlik. A mindennapos testnevelés bevezetésére már korább an is voltak kísérletek, ami az én időmben folyosói körbekörbe sétálásban bontakozott ki, aztán volt a tízperces munkahelyi testnevelés, de ezek a kísérletek mind dugába dőltek. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nem lehet beilleszteni a 45 perce s óra, 15 perces szünet intervallumokba azt, hogy 15 perces testnevelési foglalkozást tartsanak - igaz, hogy játékos jelleggel , hiszen akkor a tanuló számára nem biztosítjuk a szünetet, amire minden bizonnyal szüksége van azért, hogy egy kicsit önmaga le gyen, és rendezze a gondolatait, valamint a tanórákból is el kellene csípni. (21.30)
