Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 12 (48. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szájer József):
292 szomszédnak vereség - a konfliktusoknak ez a természete , ami az egyiknek dicsőséges lap a történelemben, az a másiknak szomorú esemény. A magyar par lamentben is szó esett már erről, a legutóbb éppen december 1jét követően. Nos, ezért a feketefehér történelemszemlélet, főleg, ha ezt a politikusok végzik, soha nem alkalmas ezeknek a konfliktusoknak a kezelésére, ezeknek a feszültségeknek a feloldására . Csak az árnyalt szemlélet alkalmas erre, s csak a múlttal való őszinte szembenézés szándéka vezethet eredményre. Örülök annak, hogy Pavol Hrusovszky, a szlovák nemzeti tanács, a parlament elnöke Szlovákia függetlenségének 10. évfordulóját arra használta fel, hogy a beszédében ilyen módon, ilyen szellemben szóljon a magyarszlovák viszonyról. Örülök annak, hogy Pavol Hrusovszky állást foglalt a történelmi megbékélés, a történelmi kiegyezés mellett, és örülök annak, hogy Mécs Imre képviselő úr erre felfigye lt, és örülök annak, hogy ezt itt az Országgyűlés plenáris ülésén szóba is hozta. Tény, hogy Magyarország és szomszédainak együttélése, ez a közös történelmi múlt nem mentes a feszültségektől, nem mentes a konfliktusoktól, és ennek hatása a mai viszonyra i s időnként még érezhető, érzékelhető. Ezt a helyzetet kétféle módon lehet kezelni, lehet megközelíteni. Az egyik az, hogy újra és újra egymás fejére olvassuk a sérelmeinket, ki mit tett a XI., a XIII., a XV. században, és így tovább. Azt hiszem, nem kell k ülön bizonygatni, hogy ez sehova nem vezet, ez csak az ellenségeskedés fönntartására, csak a régi sebek, a mármár begyógyult, behegedt, szinte elfelejtett sebek fölszakítására alkalmas. A rendszerváltás utáni első években ez volt jellemző Magyarország és szomszédai viszonyára, de ez bizonyos értelemben természetes is volt. Volt egy igény, egy teljesen természetes, jogos igény a problémák kibeszélésére, hiszen korábban ezekről szólni sem lehetett. De azt gondolom, hogy egy idő után ezen túl kell jutni, túl kell lépni. Erre volt kísérlet, nem is eredménytelen kísérlet az, ami a Hornkormány idején történt, az alapszerződések megkötésére irányuló kezdeményezések és a szerződések aláírása - nem ment viták nélkül. Mindegyik országban, Magyarországon is és az éri ntett szomszédoknál is komoly belpolitikai vitákhoz, komoly konfliktusokhoz vezetett ez a szándék. Tovább él még mindig a régi sérelmek újraélesztésének szándéka, ami emberileg egyébként érthető, csak az adott országok viszonyában nem kedvező fejleményeket indukáló szándék, például december 1je után, ahogy erre már utaltam, amikor a magyar miniszterelnök részt vett a Románia nemzeti ünnepén itt tartott fogadáson. Voltak korábban is józan hangok. Az Antallkormány külügyminisztériumi politikai államtitkára, Katona Tamás volt az, aki először javasolta, hogy rögzítsük ezeket a sérelmeket, történészek csináljanak erről egy listát, és aztán egyszer s mindenkorra beszéljük ki és felejtsük el őket, vagy talán nem jó szó az elfelejtés, de lépjünk túl rajta. Most Pa vol Hrusovszky tulajdonképpen ugyanebben a szellemben tette ezt a javaslatot, és azt gondolom, nem szabad ezt a lehetőséget elmulasztanunk. A Külügyminisztérium, a kormány kész közreműködni abban, hogy egy magyarszlovák megbékélés keretében zárjuk le ezek et a problémákat, és ne visszafelé tekintsünk az elmúlt ezer évre, hanem tekintsünk előre, az előttünk álló évekre, évtizedekre, évszázadokra, hiszen azonos szövetségi rendszer tagja lesz nemsokára Szlovákia is, és együtt kerülünk be az Európai Unióba is. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ezért örülök és ezért támogatom Mécs Imre javaslatát. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm szépen. Szeretném kérni a hozzászólókat, hogy az időkereteket tartsák be! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett TuriKovács Béla frakcióvezetőhelyettes úr, FideszMagyar Polgári Párt.
