Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz):
2906 középeurópai magyar iskolamodell, és mennyire a normatív pedagógia kiteljesítője. Ezt védjük, ezt kérjük számon ettől a közoktatási t örvénymódosítástól is. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Következik Révész Máriusz képviselő úr felszólalása, Fidesz. RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy marginalizálódó, perifériára sodródó párt egyik utolsó hattyúdala az előttünk fekvő törvénytervezet. Magyar Bálint bebizonyítja, hogy 45 százalékos társadalmi támogatottsággal - amely a mai felmérés szerint 3 - is át lehet alakítani az oktatási struktúrát, meg lehet alázni a tanároka t és szülőket, létbizonytalanságba lehet taszítani a pedagógusok egy részét. Mindeközben a kormányzat álszent módon a kiszámíthatóságról, a stabil iskolaszerkezetről és az esélyegyenlőségről beszél. Ez a törvénytervezet azonban kiszámíthatatlanságot, esély egyenlőtlenséget és az oktatás színvonalának csökkenését fogja okozni. Nemzetközi felmérések, többek között a sokat emlegetett PISAmérés is megerősíti, hogy Magyarországon példátlan az iskolák közötti különbség. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a gyere k sorsa már akkor eldől, amikor édesanyja és édesapja beíratják őt az általános iskola első osztályába. Az előző kormány próbált tenni a hatalmas méretű esélykülönbségek csökkentéséért. Ezért alkottuk meg a kerettantervet, a minőségbiztosítási rendszert, a z Országos Értékelési és Vizsgaközpontot. Ezért szavaztunk meg a legrosszabb helyzetű kistelepülések számára kiegészítő normatív támogatást, ezért növeltük 15szörösére a roma ösztöndíjasok számát, és a sort még lehetne folytatni. A mostani kormány, miközb en álszent módon a hátrányos helyzetűek védelméről beszél, aközben tovább növeli az esélyegyenlőtlenségeket. Az idei költségvetés a legnehezebb helyzetbe éppen a hátrányos helyzetű, alacsony személyi jövedelemadóval rendelkező kistelepüléseket hozza. Nyilv ánvaló, hogy a kerettantervek kötelező jellegének eltörlése, megszüntetése is növelni fogja az iskolák közötti különbségeket. Arra a kérdésemre, hogy mitől fog csökkenni ezután az iskolák közötti különbség, azt a választ kaptuk a kormány képviselőitől az o ktatási bizottsági ülésen, hogy mindezt az alapozó szakasz megnyújtásától, a buktatás, évismétlés eltörlésétől és az integrált oktatástól várják. Nos, tisztelt képviselőtársaim, egyik sem fogja az esélykülönbségek csökkenését okozni. A nemrég közzétett PIR LSfelmérés alapján, amiről gyakran elfeledkeznek, úgy tűnik egyébként, hogy nem is az alapozó szakasszal van baj. Kilencéves tanulókat vizsgáltak ebben a nemzetközi felmérésben, és 35 vizsgált ország közül a magyarok az olvasási képességeket tekintve a 7. helyen végeztek. Hadd hívjam fel itt is a különbségre a figyelmet, mivel nagyon jelentős az iskolák közötti különbség, nagyon nagy a szegregáció, nyilván akkor kerülhetünk igazán előrébb a nemzetközi felmérésekben is, ha pontosan a hátrányos helyzetű, les zakadó rétegeken fogunk tudni segíteni, az ő oktatási színvonalukon tudnánk emelni. Ehelyett az történik, hogy a mostani törvénytervezet, ami előttünk fekszik, megpróbálja az oktatás egészének a színvonalát lefelé nyomni, lefelé eltolni. Azt kell mondjam, hogy ennek azonban nem lesz az esélyek kiegyenlítődése a következménye, mert azok az iskolák, amelyek motiváltabb szülői háttérrel rendelkeznek, ezután sem fognak lassabban haladni, hanem pontosan ennek a módosításnak a következtében félő, hogy még tovább fog növekedni az iskolák közötti különbség. Hogy a buktatás szülői egyetértéshez kötése hogyan csökkenti az esélyegyenlőtlenségeket, ez számomra végképp nem világos, és erre eddig senkitől normális választ nem kaptam. A múlt héten a bizottság szocialista e lnöke, Szabados Tamás, leendő államtitkár, azt próbálta magyarázni, hogy ha a szülőknek bele kell egyezniük az évismétlésbe, akkor többen fognak megbukni. Én hét évig tanítottam egy általános iskolában, de be kell valljam, tisztelt
