Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. BALOGH MIKLÓS (MSZP):
2904 nevelésbe n, törődésben van része. Több időt biztosítunk a kulcskompetenciák, a tanuláshoz nélkülözhetetlen kommunikációs készségek és képességek fejlesztésére, és ezzel szolgáljuk az alapkészségek, képességek nyugodt elsajátítását.” Arra kell választ adnunk, hogy m ilyen iskolát akarunk. Kultúrát közvetítő és általa a jelent gazdagító, alkalmazható tudást adó iskolát akarunk. Más szóval: morális magatartásra ösztönző, műveltséget adó iskolát. A műveltség eszményét követő iskolában a tanulók a nemzeti és egyetemes kul túra birtokosai lesznek; valamilyen szakma, megújítható tudástőke tulajdonosaivá válnak; olyan állampolgárokká nevelődnek, akik képesek részt venni a közéletben és tájékozódni a közügyekben; igénylik a közösséget és szolidárisak társaikkal. Jól neveltek. É s tudjuk Edward James Olmostól, hogy a nevelés az erőszak elleni oltás. Mint baloldali, szociáldemokrata értékeket valló politikus úgy gondolom, hogy fő feladat a műveltség kérdésének középpontba állítása. Ez a pedagógiai hitvallásom is. Az általános művel tségé. Nem új dolog ez, a régebbi iskolák is ezzel kísérleteztek, és sok esetben meg is tudták oldani. Éppen Oláh György Nobeldíjas kémikusunk mondta el tavaly - talán emlékeznek rá képviselőtársaim - a tiszteletére rendezett oktatási és tudományos bizott sági ülésen, hogy ő például 18 éves koráig nem kémikus akart lenni. Nagyon szerette a filozófiát, a történelmet, az irodalmat, a természettudományokat is, és csak később fordult egy szaktudomány irányába, a kémia felé. Ő ezzel azt mondta, hogy az általános műveltség volt számára a legfontosabb, azzal indult el a tudósi pályáján is. Ez a példa is azt bizonyítja, hogy csak a tudás, a műveltség birtokában szerezhetünk érvényt azoknak az értékeknek, amelyek mellett elkötelezettek vagyunk mint társadalmi lények. A feladatunk természetesen az, hogy fordulatot érjünk el az oktatáspolitikában, a partnerség kialakításában, a tanulók terhelésének, idejük elrablásának az ügyében. Tehát csökkenteni kell a tananyagot, a tanulókat sok dologtól mentesíteni kell, így a házi feladattól és a felesleges memoriterektől is. Miért kell csökkenteni és átrendezni a tananyagot? Az új tudásanyag túllép a tankönyveken. Hatalmas az ellentmondás, és ez a hatalmas ellentmondás feszül a frissen nyomtatott és az elektronikus média világában , az interneten megjelenő tudástömeg áttekinthetetlen kínálata és az iskolai tananyag között. Az a kérdés, hogy az iskola versenyt futhate a tananyaggal. Nem futhat, és felesleges is, mert képtelenség. Különösen akkor nem, ha még azt sem tudjuk a változó világunkban, hogy mire kell felkészítenie az iskolának. A non scholae sed vitae discimus - nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk - latin közmondás igazságát tudjuk, csak azt nem tudjuk, hogy milyen is a teljes élet, amire fel kell készíteni. Az iskol a az élet változását nem tudja követni vagy nehezen tudja követni, nem olyan gyors. Az élet termeli tehát ezt a problémát, ezért nem kerülhető meg. A tananyag rendszeres felülvizsgálata tehát elengedhetetlenül szükséges. Ezt meg kell tenni, ha olyan iskolá t akarunk, amely képes alkalmazkodni a gyermekhez. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy esélyegyenlőséget és műveltséget teremtő, multikulturális, nyitott és befogadószolidáris iskolát kell létrehoznunk. A befogadó iskola elsődlegesnek a nevelést, az esélyt eremtést tekinti, nem a kiválogatást és nem a szelekciót. Ma a közoktatás nem ellensúlyozza a származásból fakadó hátrányokat, hanem újratermeli azokat. Ez a nagy baj. Vane ebből kitörési lehetőség? Azért kell változtatni, hogy legyen, és ezért kell módos ítani a közoktatási törvényt is. Csak az az iskola lehet életképes és demokratikus, amely a tudás megszerzésére ösztönöz, de alkalmazkodik a tanulók adottságaihoz, segít megtalálni az utat saját tehetségükhöz. Úgy ösztönöz, ahogy Weöres Sándor írta: “Alatt ad a föld, / Fölötted az ég, / Benned a létra.” - és azon neki kell elindulni. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tartom véletlennek, hogy az osztályozás körül robbant ki a nagy társadalmi vita. Parázs vita keletkezett. Nem véletlen ez, hiszen az iskolai nevel és mai rendszerében az értékelés központi helyet foglal el. Ezt előre lehetett tudni, a komprehenzív iskolákról írott szakirodalom előre jelezte. Mert nem a tanítás vagy a nevelés játssza a fő szerepet, hanem az értékelés. Hát nem furcsa ez? Pedig rendszer esen, állandóan felesküszünk a nevelés primátusára,
