Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - PICHLER IMRE (MDF):
2901 kormányon vagyunk. Nagyon nem szeretném azt, ha kabátlopási ügybe keverednénk, és miránk húznák azt, hogy a magyar iskolaszerkezet hogy néz ki. Abban igaz at adok bármely képviselőtársamnak, hogy ma nincs egységes iskolaszerkezet, nincs mit felbontani, nincs mit tagolni, mert ez egy tagolt iskolaszerkezet, minden megfér egymás mellett, és már csak nosztalgiázni lehet az iránt a skandináv modell iránt, amit R évész Máriusz képviselőtársam az imént elmondott. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Arnóth Sándor képviselő úré a szó, Fidesz. ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Furcsa helyzetbe találtam belecsöppenni magam. Ugyanis meggyőződésem, hogy amiről itt a vita szól, egyetértve TataiTóth kollégámmal, az nem is a két nagy párt közötti nézetkülönbségek sorozata. Itt gyakorlatilag azokról a liberális újításokról szólunk, amiket véleményünk szerint sem az MSZP, sem a Fid esz nem tud igazándiból elfogadni. Éppen ezért olyan dolgok jönnek elő, amelyek valóban okoznak véleményeltéréseket - ezt már Szabó képviselőtársamnak mondom , ami nem baj. Ugyanis ezek az újítások, amiket mondanak… - Ignotusnak van erre egy mondása: a cé l szentesíti az eszközöket, de csak úgy, ha el is érik azt. Semmiféle félmegoldás nem jó, mert aki ezzel kísérletezik, az hihetetlen károkat tud okozni. Éppen ezért mondom, hogy gyakorlatilag - nézzék meg - egyetlenegy SZDSZes képviselőtársunk sincs itt, akinek ezeket a dolgokat meg kellene védeni. Mi viszont jól megvágjuk egymást ezzel kapcsolatban. Ez az egyik dolog. A másik… (A terembe belépő Arató Gergely felé fordulva:) Köszönöm, hogy bejött éppen, tisztelt képviselőtársam. Valóban meggyőződésem, hogy van két Magyarország, ugyanis nem ugyanaz a probléma a Tiszántúlon, a Sárréten, mint a Dunántúlon, Somogyban vagy bárhol máshol. Van több Magyarország, higgyék el! Egy belvárosi Magyarország is van, egy kőbányai Magyarország is van, és van egy tiszántúli Magyarország is. Nem sok köze van egymáshoz a kettőnek; sajnos nem sok köze van egymáshoz. Köszönöm szépen. (19.30) ELNÖK (Harrach Péter) : Pichler Imre képviselő úr felszólalása következik, MDFfrakció. PICHLER IMRE (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézé st, a kártyám itt volt a zsebemben. Tisztelt Képviselőtársaim! Igyekszem rövidre fogni. Az oktatásügy jövőnk megalapozásának egyike, legfontosabb eszköze, minősége nemzeti sorskérdés. Nyilvánvalóan először meg kell szerezni, fejleszteni kell a tudást, az i nnovációs képességet, alaposan meg kell ismerni a világot, a korunkat meghatározó globalizáció kérdéseit. Tehát mindenekelőtt jelentősen fokozni kell a beruházást az emberi tőkébe, hiszen tudjuk, hogy a tudás az egyetlen olyan termelési tényező, amelynek h ozadéka nem csökken. A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint a tárca nem fogalmazott meg olyan érveket, amelyek indokolnának egy ilyen léptékű változtatást. Az elhangzott indokokat, ürügyeket az elmúlt hónapokban kutatások adatai cáfolták. Ezt ma már eg yszer hallottuk, de én is rásegítek, Pánczél képviselő úr mondta ezeket az adatokat. 2001 végén az Oktatási Minisztérium megbízásából készült, a felnőtt lakosságot, valamint a pedagógusokat reprezentáló kutatás eredménye szerint a közvélemény elégedett vol t az Oktatási Minisztérium tevékenységével, és úgy ítélte meg, hogy a tárca az esélyteremtés, az oktatás színvonalának és anyagi helyzetének javítása terén lényegesen többet tett, mint elődje. A kormányváltást követően, 2002 őszén az Oktatási Minisztérium egyik háttérintézménye, az Országos