Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - MOLNÁR JÓZSEF (MSZP):
2862 A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Ország gyűlés! Soron következik a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lehetőség szerinti lezárása. Arra figyelemmel, hogy a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a v ita elnapolására is indítvány érkezett, az általános vita lezárására csak május 12én, 14 órakor kerül sor. Az előterjesztést T/3591. számon, a bizottságok ajánlásait T/3591/16. számokon kapták kézhez képviselőtársaim. Most az írásban előre jelentkezett k épviselőknek adom meg a szót, 15 perces időkeretben. Tisztelt Képviselőtársaim! 22en jelezték írásban előre felszólalási szándékukat. Megadom a szót Molnár József képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából; őt követi majd Pánczél Károly, TataiTóth An drás és Sisák Imre képviselők. Képviselő úr, önt illeti a szó. MOLNÁR JÓZSEF (MSZP) : Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A magyar népmesekincs alapján kifejezetten szerencsés, hogy az Országgyűlés a tavaszi időszakban három oktatási törvényt tárgyal, his zen ott a jó király vagy a három lányának keres rátermett kérőket, vagy ha egyetlen lányát rabolja el a gonosz sárkány, akkor biztosan három fiútestvér indul kiszabadítására, s három kívánságuk teljesítése segít a megmentésben. A mi esetünkben pedig három, egymáshoz kapcsolódó, az óvodától az egyetemig, a köz, szak- és felsőoktatást szabályozó fontos törvényről, illetve azok tervezetéről van szó. A magyar oktatásügy nincs végveszélyben, de kétségtelen, hogy sok gonddal terhelt; nem megmenteni kell, de segí teni, hogy fejlődésünk, európai felzárkózásunk motorja lehessen. A tudás szerepe hihetetlen mértékben felértékelődött. Ha nem akarjuk, hogy a globalizálódott gazdaság perifériájára szoruljunk, akkor alapvető célnak kell tekinteni, hogy a tudáshoz való hozz áférés mindenki számára biztosított legyen. Szembe kell nézni gyengeségeinkkel, és az oktatásra, nevelésre anyagilag is többet kell áldozni. Tisztelt Ház! A bizottsági ismertetőkből és vezérszónoki hozzászólásokból is kitűnt, hogy ellentmondásoktól terhes a közoktatási rendszer. A tanulók jelentős részének gondot jelent az olvasás, szövegértés, matematikai és természettudományos ismereteiket nem tudják jól alkalmazni a gyakorlatban. Nő a különbség az eltérő szociális helyzetből érkező, illetve a városi és f alusi tanulók teljesítménye között. Én magam egy szakképző iskola igazgatója vagyok. Nekünk, akiknek nem szakadt meg az élő kapcsolatunk az iskola világával, üljünk bár a parlamenti patkó bármelyik részén, nem kell ahhoz jelentéseket böngészni, hogy a gond okat megismerjük, hiszen nap mint nap találkozunk és küzdünk velük. Tapasztaljuk, hogy elsősorban a szakiskolába, de nem csak kizárólag oda, a szakközépiskolai osztályokba is sokan jutnak be hiányos ismeretekkel, alapkészségekkel. A szakiskola gondjairól, a magas bukási és lemorzsolódási arányról, a tanulói alulmotiváltságról szó volt a korábbi vitában, és arról is, hogy milyen fontos szerepe van a felzárkóztatásnak a szakképzés elkezdése előtt. A szakoktatás gondjai azonban a középfokon belül nem orvosolha tók. A legjobb felzárkóztatás sem pótolhatja az általános iskolai képesség- és készségfejlesztést. A legolcsóbb megoldás is az, ha ezt alapfokon sikerül teljesíteni. Ezért ez a helyzet beavatkozást igényel, nem helyezkedhetünk várakozó álláspontra. (16.40) A Szocialista Párt az oktatásban stabilitást és nyugalmat ígért választási programjában, a stabilitás és nyugalom azonban nem jelent változatlanságot.
