Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - Az iraki válság rendezése érdekében tett erőfeszítésekhez történő magyar katonai hozzájárulásról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - NÉMETH ZSOLT (Fidesz):
2799 NÉMETH ZSOLT (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A harmadik pontról elmondtam a véleményemet. A másodikat - ami arról szól, hogy a kormány szeretett volna felhatalmazást kapni, hogy ennek a kontingensnek a misszióját saját maga határozza meg és változtassa meg - nem tudjuk támogatni. Szóltam a máso dik pontról, amivel kapcsolatban tegnap megszületett a döntés. Az első pont a magyar katonák Irakba küldése, amiről most szeretnék néhány gondolatot elmondani. Kezdeném talán azzal, hogy egy stilisztikai kritikát kaptam Mécs Imrétő l. Ugyanakkor ő a “kakecolás” és a “szarrágás” kifejezésekkel szintén adott alapot arra, hogy stilisztikai kritika tárgyává tegyük az ő felszólalását. Eszembe jut az az ember, aki a másik szemében keresi a szálkát, és a sajátjában a gerendát nem veszi észr e. Ami tehát hozzászólásom érdemi részét illeti, az első és a második pont közötti ellentmondást az elmúlt napokban különösen a szabad demokraták hangsúlyozták, Eörsi Mátyás, SzentIványi István, hogy micsoda ellentmondás az, hogy Magyarország lehetővé tes zi, hogy tranzitáljanak az országon békefenntartó egységek, mi pedig nem vagyunk hajlandóak békefenntartó egységet kiküldeni. Ezt a feloldhatatlan ellentmondást szeretném most megpróbálni feloldani a szabad demokraták számára, hátha sikerül, ez a szillogiz mus ugyanis, azt hiszem, egészen gyenge lábakon áll. Felhívnám a figyelmet például arra, hogy a napokban foglalt állást az Alkotmánybíróság az aktív és a passzív eutanázia közötti különbségről. Ismerhetjük az európai államok gyakorlatát is e tekintetben. A z aktív eutanáziát fehér hollóként engedélyezi a világban összesen kettő állam, a passzív eutanáziához pedig a magyar jogrendszer, hovatovább Vatikán is sokkal megengedőbben viszonyul. Tehát fölfogható a különbség az aktív és a passzív eutanázia között, ak kor ebben a kérdésben is próbáljuk meghatározni, mi a különbség. Magyarország aktív szerepvállalását, katonai célú misszió kiküldését nem támogatjuk, egyidejűleg azonban úgy gondoljuk, hogy azok, akik ilyen missziót akarnak betölteni, ezt a feladatot elvég ezhetik. Vagy a dohányosokkal kapcsolatban: a minap elég sokat beszéltünk a drogról és egyéb alkoholfüggőségről; nem feltétlenül kell az embernek tiltania a dohányzást a saját környezetében ahhoz, hogy ő a maga részéről ugyanakkor semmiféleképpen ne gyakor olja ezt a káros szenvedélyt. Nos, megpróbálom tehát ezt a műveletet. Kérném szépen azokat, akik továbbra is ezen a területen akarnak ellentmondást kimutatni, legyenek figyelemmel ezekre a szempontokra. Ami pedig az álláspontunkat illeti, még mindig úgy ér zem, nem teljesen világos, hogy mit mond a Fidesz, ezért szeretném ezt összefoglalni. Való igaz, hogy Irakban ma nagyon sok tevékenység csúszik össze, keveredik, az újjáépítés, a humanitárius feladatok, illetőleg az iraki önrendelkezés helyreállítása, a po litikai átmenet feltételeinek a megteremtése és egyfajta katonai jellegű stabilizáció. Mi a magunk részéről az újjáépítést, a humanitárius támogatást, az önrendelkezés helyreállítását támogatjuk, és ehhez készen állunk arra, hogy megfelelő országgyűlési fe lhatalmazást is adjunk a kormánynak, ha ilyen feladatokat ellátó katonai kontingenst kíván összeállítani. Amit nem tudunk támogatni, az, hogy katonai céllal küldjünk ki egy katonai egységet, illetőleg ezt is a magunk részéről készen állunk támogatni, hisze n valóban, a stabilizáció megköveteli a katonai jelenlétet is, de ehhez szükségesnek tartjuk azt, hogy a harmadik igen, azaz a nemzetközi felhatalmazás is megszülessen. Tehát támogatjuk a magunk részéről ezt a típusú békefenntartást, a katonai célú békefen ntartást, de ehhez szükségesnek tartjuk a nemzetközi felhatalmazást. Miért? Azért, mert az elmúlt hónapokban a világban nagyon komoly problémák keletkeztek az ENSZ, a NATO, az Európai Unió berkein belül, és Magyarországnak meg kell tennie a magáét azért, h ogy ezek a problémák a maguk módján kezelhetőek legyenek. Hogy nem számíthatunk rá, ahogy itt előttem szóló képviselők mondták, én ezt vitatom. A kérdés az, hogy milyen időtávon gondolkodunk. Tegnap bejelentette George Robertson, a NATO főtitkára, hogy a N ATOban zajlik az iraki békefenntartással kapcsolatos közös álláspont kimunkálásával összefüggésben egy párbeszéd. Tegnap hangzott ez el. Honnan tudjuk, hogy erre nincsen esély, és miért következik ebből, hogy mi a magunk részéről ne támogassuk az erre irá nyuló erőfeszítéseket
