Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - Az iraki válság rendezése érdekében tett erőfeszítésekhez történő magyar katonai hozzájárulásról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KARSAI PÉTER (MDF):
2796 mindenféle kötelezettségünk arra int és szólít bennünket, hogy bizony az Iraknak nyújtandó támogatást minden eszközzel segítsük, kivétel a katonai segítségnyújtás, a konk rét katonai segítségnyújtás. Egyetértünk azzal is, hogy az újjáépítésben részt kell venni, és egyetértünk azzal is, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ez a segítségnyújtás mihamarabb megtörténjen. Ezért is örültünk annak, amikor a minisztere lnök úr kijelentette és bejelentette, hogy gondolkodik azon, hogy milyen azonnali segítségnyújtásra kerülhet sor, akár műszakiak, akár orvosok kiküldésével, hogy valóban ez a szükséges segítség mihamarabb Irakba érkezzen. Mi a magunk részéről ezért is támo gattuk tegnap a légtérátengedést, illetve a közútjaink átengedését az ilyen humanitárius, békefenntartó szolgálatok áthaladására, hiszen önmagában - még egyszer hangsúlyozni szeretném - szolidárisak vagyunk az iraki néppel, tehát mindent el kell követni an nak érdekében, hogy ott mihamarabb a békefolyamat beinduljon. De sajnos azt kell mondanunk, hogy nemcsak az iraki béketeremtés van ott most napirenden, hanem egy távolabbi rendezés lehetősége is felvillan, és amikor mi arra hivatkozunk, hogy nekünk a nemze tközi felhatalmazás kell, akkor pontosan azért is mondjuk ezt, mert úgy véljük, hogy a térségben lévő békefolyamatok viszont nem nagyon képzelhetők el a nemzetközi közösségek együttműködése nélkül. Ha az elmúlt hetek vitájára gondolok, akkor egyébként a ko rmányoldal és a kormánypártok sem mondták azt, hogy nem örülnének egy nemzetközi felhatalmazásnak; azt szokták mondani, hogy örülnénk, ha volna ilyen, de mert nincs, ezért marad a szövetségesi kötelezettségvállalásunk, tehát enélkül is, hogy így mondjam, k üldünk, küldhetünk katonát Irakba. Ezzel szemben mondjuk mi azt az álláspontot, hogy nekünk egy elfogadható és egy elfogadhatatlan megoldás van; az elfogadható megoldás számunkra az, ami egyébként a kormány szempontjából a jobbik lehetőségre szól, tehát ho gy legyen ilyen felhatalmazás. Amit itt idézett az államtitkár úr is a mai expozéjában, az bizony nem az a nemzetközi felhatalmazás, amit mi ennek elégséges feltételének tartunk; az 1472es határozat pontosan arra vonatkozik, felszólítja a tagállamokat arr a, hogy ezt a segítségnyújtást mihamarabb tegyék meg és kezdjék el, és felszólítja a szembenálló feleket arra, hogy ők teremtsék meg annak a lehetőségét, hogy ezek a segélyszállítmányok célba jussanak, mihamarabb odaérkezzenek. Ez tehát igazából nem arra v onatkozik, hogy a Magyar Köztársaság békefenntartókat küldjön, hanem arra vonatkozik éppenséggel, hogy a humanitárius segítségnyújtásban vegyünk részt. Ezt a kötelezettségünket nyilván meg is fogjuk tenni, és ilyen előterjesztést mindig is támogatni fogunk . Ami pedig a konkrét előterjesztés minőségét és színvonalát illeti, azért egy adalékkal hadd szolgáljak, mert ugye fel kell tennünk a kérdést, hogy mibe is kerül ennek a 300 főnek a tervezett kiküldése. Az előterjesztésben 4 milliárd 454 millió 909 ezer f orint szerepel, tehát egy nagyon pontosan kimunkált számadat, hiszen ezresekig számolt az előterjesztő; ezzel szemben tegnap a honvédelmi bizottság ülésén kézbe kaptunk egy kimutatást, amely szerint ennek az összege éppenséggel 79 millió 400 ezer forinttal tér el. Lehet azt mondani erre, hogy a 79 millió forint nüánsznyi különbség; én azt gondolom, ez is azt példázza, hogy ha egy viszonylag közeli időpontban készült két előterjesztés ilyen durva különbséget tartalmaz, akkor bizony megkérdőjelezhető a számok komolysága és alapossága - már csak ezért is érdemes volna talán máskor a számokkal gondosabban bánni, hiszen ezek egyezősége azért elvárható már ezen a szinten. Végezetül, szeretném még egyszer megismételni: a Magyar Demokrata Fórum partner abban, hogy a z iraki rendezést, mármint humanitárius segítségnyújtást, újjáépítést támogassa. De azért azt szeretném jelezni, hogy ugyanakkor nem szeretnénk úgy járni és illúziókat kergetni, mint például a délszláv válság idején, amikor konkrét vállalkozóról tudok, aki , gondolva arra, hogy szükség lesz például síküvegre, mert sok ablakot kibombáztak, kitörtek és kilőttek, ezért több vagonnyi síküveg maradt a nyakán, mert ő azt hitte, hogy viszonylag közel van ahhoz Horvátország, Bosznia, hogy majd csak át kell gurítani a határon ezt a háromvagonnyi üvegszállítmányt, és ez is a nyakán maradt.
