Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár:
2787 felkészülni a várható változásokra és az újonnan megnyíló lehetőségek minél jobb kihasználására. Persze, nem mindenkinek és nem egyformán, hiszen sokan lesznek, akik a mindenn api életükben nem fognak változást észlelni. Nemrég Angliában volt egy közvéleménykutatás, amelynek a legnagyobb meglepetése az volt, hogy a britek majdnem 20 százaléka nem is tudta, hogy évtizedek óta az Unió tagjai, és valószínűleg sokan lesznek nálunk is, akik szintén nem fognak a mindennapi életükben azonnali változást észlelni. Készülni, tájékozódni elsősorban a mezőgazdaságból élőknek, a kis- és középvállalkozóknak és azoknak az önkormányzatoknak, régióknak kell, akik számára új lehetőségek nyílnak m eg, és akiknek a sikeres alkalmazkodása egyben az ország alkalmazkodását is jelenti. Szeretném leszögezni, hogy minden hazugság, riogatás és jelenlegi problémáink ellenére a magyar mezőgazdaság a csatlakozás egyik legnagyobb nyertese lehet. A csatlakozási tárgyalások során nem nekünk kellett félni az Uniótól, hanem az Unió mostani tagországai féltek tőlünk, hiszen ők pontosan tudják, hogy ha természeti adottságainkat, termelési tapasztalatainkat megfelelően kihasználjuk, akkor sikerre vagyunk ítélve. Persze , meg kell tanulni, hogy hogyan közlekedjünk egy 500 milliós piacon, hogyan lehet a kötelező támogatásokon felül a pályázatokból is minél több pénzt szerezni, meg kell tanulni tervezni a jövőt, konzultálni kell a falugazdászokkal, meg kell tudni az összes lehetőséget, és szervezni kell a sok támogatásra jogosult termelői értékesítő szövetkezeteket. Aki jól kihasználja a jövő évet, az sikeres lesz. Ha sokan lesznek sikeresek, akkor pedig nem kell félteni a magyar földet a külföldiektől, mert tíz év múlva ez lesz Európa legdrágább termőföldje. A magyar kisvállalkozások és középvállalkozások számára döntő lesz a következő év, a kamara és a kormány segítségével most kell tájékozódniuk a piaci és a támogatási lehetőségekről. A következő két évben a legtöbb pénzt az önkormányzatok, a régiók területfejlesztési elképzeléseiért kaphatjuk az Unió kasszájából. Több mint 700 milliárd forint áll erre a célra rendelkezésre, ezért rendkívül fontos, hogy megtanuljanak az önkormányzatok, a kistérségek, a régiók egymással, a k ormány intézményeivel és a brüsszeli hivatallal is tökéletesen együttműködni. (9.30) Óra indul! - szokták mondani a vetélkedőkben. Óra indul! - mondták április 16án Athénben. Ezen a vetélkedőn tíz ország sok millió állampolgára indul, és a tét óriási: az egyének, a családok és az országok sikere. Megkezdődött a visszaszámlálás, egy évünk van a csatlakozásig. Ezt az egy évet kemény munkával kell töltenie mindenkinek: nekünk, itt a parlamentben, a kormánynak és a polgároknak egyaránt. (Az elnök a csengő megk ocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Dolgoznunk kell, hogy bebizonyítsuk, nem igaz, hogy a csatlakozásnál eleve lesznek vesztes rétegek, hinnünk kell abban, hogy ha jól csináljuk, valamennyien nyertesek lehetünk. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból .) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Megkérdezem, a kormány nevében kíváne valaki felszólalni. Bársony András államtitkár úrnak megadom a szót. BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezetőhelyettes Úr! Az óra elindult, ketyeg. Mennyivel szebb hangja van ennek, mint azoknak a bombáknak, amelyek másutt ketyegnek ma a világban! De nem elég gyönyörködni ebben a hangban, hanem azt is tudomásul kell venni, hogy feladat van még bőve n. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ezzel a feladattal sokan és sokféleképpen riogatják Magyarország polgárait, azokat, akik immáron döntöttek arról, hogy az ország csatlakozni kíván az Európai Unióhoz. Nagyon jó volna, ha ennek a fajta politikai kampány nak az elkövetkezendő egy évben nem lenne következménye a mindennapi munkában. Mire gondolok? A kampány egyik legfőbb tanulsága az volt, hogy szinte egybehangzóan ugyanazokat a kérdéseket tették fel minden kampányrendezvényen. Ebből az egyik legtragikusabb , de mondhatnám azt is, hogy a legkomikusabb az volt, amikor egy falusi program alkalmával egy
