Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 11 (47. szám) - Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja részéről:
279 a terméktanácsok által szolgáltatott adatokra támaszkodik. Kérdésem: akkor miért van szükség újabb párhuzamos rendszer kiépítésére teljességgel költségvetési pénzből? Vagy talán félreértem a törvény szándékát? Akkor, amikor költs égvetési gondjaink vannak sok területen, és ha most kicsit tréfálkozni vagy nem is tréfálkozni szeretnék, csak hasonlatokat akarnék mondani, akkor át tudnánk számolni, hogy ez a pénz hány lélegeztető gépre lenne elegendő, esetleg hány intervenciós beavatko zást tudnánk a mezőgazdaságba juttatni. Van viszont ennek a törvényjavaslatnak egy rendkívül értékes része, a 29. §ról beszélek, amelyről már szó esett, amely megkísérli a főként multinacionális áruházláncok által előszeretettel alkalmazott fizetési idők kordában tartását. A kérdés csak az, hogy lehete egy külön árucsoportra, mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekre előírni ezt. Vajon milyen jogi következményei vannak ennek a jogegyenlőség elve alapján? Hát ezt a jogászok majd eldöntik. Itt egy pillan atra megállok, mert a bizottsági ülésről hadd idézzem Font Sándor barátom, képviselőtársam megjegyzését, amely úgy szólt, hogy “Ebből a kedvezményből ez az előterjesztés kiveszi az alkoholtermékeket, a sört, a bort, a pezsgőt, a köztes alkoholterméket és a dohánygyártmányokat. Az alkoholtermékek mögött” - nem idézem a törvényt, itt hivatkozik a törvényre, a jövedéki termékeknek e körből való kivonására - ”van a pálinka, ami még mind semmi, amögött van a gyümölcs, és a bor mögött van a szőlő. Tehát azt kell mondanom,” - mondotta Font Sándor - ”hogy a második súlyos csapást mérik” - mármint a kormány - ”a szőlőgyümölcs ágazatra. Az első akkor történt meg, amikor kihagyták őket a földalapú támogatásból, a második pedig ezáltal, hogy nem engedik be őket a 30 na pos kötelezően kifizetendő termékek körébe.” Nem folytatom tovább, mert politikai utalás is volt benne, amely egy nagyon szellemes utalás volt, hogy melyik térségekre vonatkozik ez a hátrányos megkülönböztetés - de a jegyzőkönyvben benne van. Tehát, tiszte lt képviselőtársaim, remélem, ez félreértés, hogy belekerült a törvénybe, bizonyára ez a kivétel ki fog belőle kerülni. Összegezve az elmondottakat: a törvénytervezet a szervezeti felépítés vonatkozásában főleg elhibázott, elfogadása esetén é ppen a csatlakozás előtt felforgat egy többékevésbé jól működő szervezetet, rendszert, és ezáltal könnyen idéz elő zűrzavart, káoszt, bizonytalanságot, ami rendkívül érzékeny dolog éppen az agrárpiacon. Nagyon tartunk attól, hogy elsorvasztja az önszervez ődéssel indult, létrejött, állami támogatással fejlesztett, a termékpályát a termelőtől a fogyasztóig átfogó és az önszabályozást is megvalósítani képes terméktanácsot. Tudom, hogy a szakmai szervezetek - ezek például a terméktanácsok - néha kellemetlen tá rgyalópartnerek, de hosszú távon mégiscsak az ilyen szilárd szervezetekre kell támaszkodjon egy kormányzat, persze ha kellő bölcsességgel bír. A szakmai önszabályozást, amit az előbb említettem, nagyon fontos dolognak tartom; a német terméktanácsnál már na gyon jól megvalósult, például a Tej Terméktanácsnál. Kétségkívül ezen más terméktanácsoknál igazítani és fejleszteni lehet, de ha ez megszűnik, akkor kis túlzással azt mondhatom, hogy az önszabályozás helyett visszatérünk a kézi vezérléshez. Ezt lehet úgy is értelmezni, hogy az agrárpiacot egy erős központi akarattal kell szabályozni, ahogy Kis Zoltán úr mondta, azonban azt gondolom, ha minden döntést a miniszter kezébe utalunk, akkor az nem lesz helyes, hiszen ezek a felállítandó termékpályabizottságok cs ak javaslattevő fórumok. Ez a rendszer nem az Európai Unióra, hanem kicsit inkább a rossz emlékű központi irányításra emlékeztet engem. Hogy van ez az Unióban? Csak példaként említem a ma már egyszer említett Hollandiát, ahol a terméktanácsok az EU kifizet őhelyeként működnek, szakmai vonatkozásban kötelező jogi szabályozást hozhatnak, és nincs olyan, hogy valaki a terméktanácson kívül maradhat, és kívül maradva a piacra viheti a termékét. Tehát egy olyan erős szervezet a terméktanács, amely komoly önszervez éssel igazgatja a piacot. Az már csak hab a tortán, most így mondom, hogy a terméktanács elnökét az uralkodó nevezi ki, ezzel is növelve a tekintélyét.
