Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 5 (69. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz):
2774 jelentkeztek, mint tavaly. Igaz ugyan, hogy a gazdaságtudományi és a jogi karon minimális csökkenés tapasztalható, de azt ellensúlyozza az azonos arányú növekedés az orvosi karon. Tisztelt Képviselőtársaim ! Összességében elmondható, hogy az országos tendenciával szemben a Szegedi Tudományegyetemre jelentkezők száma nemhogy csökken, hanem nő, az egyetem egyre szimpatikusabb lesz a felsőoktatásba jelentkező fiatalok körében. Ahhoz azonban, hogy az egyetem és vezetése továbbra is ilyen eredményeket érjen el, szükség van a kormány legnagyobb odafigyelésére, támogatására. Kérdezem, hogy vane lehetőség a fentiekre figyelemmel többletforráshoz juttatni az egyetemet. Vane lehetőség további állami szerepvállalással fejlesztési lehetőségeket biztosítani az intézménynek? Gondolok itt a kollégiumépítésre, sportpályák fejlesztésére, oktatási eszközök vásárlására, újabb ösztöndíjak megítélésére. Köszönöm a szót. (Taps.) ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Weszelovsz ky Zoltán képviselő úr napirend utáni felszólalásának címe: “Az utcai akció után - a figyelemfelkeltésnek és a felvilágosításnak a hatásai”. Öné a szó. DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Nem könnyű e néhá ny percben pontosan és félre nem érthetően kifejezni mondanivalómat, mégis erre kell törekednem, mert azt politikától függetlennek és mindenki számára nagyon fontosnak vélem. Nem másról lesz szó ugyanis, mint a felnövekvő nemzedékből épülő társadalom minős égéről, erkölcséről, szellemi, lelki, testi egészségéről, melyre bármelyik kormány, bármilyen politika gazdaságot, haladást alapozhat. A jövőre tehát nem akkor kell gondolnunk, amikor eljön az ideje, mert a jövő a mindenkori jelen pillanat eseményeiből köv etkezik és születik. Gondolkodásunk indítéka és lényege nem az, hogy mi, felnőttek vagy a politika, a kormány mit akar tenni, hanem az, hogy itt ma mi történik, mi a konkrét tapasztalat, amely meghatározhatja a tennivalót. A tapasztalat súlyos gondokat mut at. A tudományos felmérések és a hétköznapi élet eseményei egyaránt arra figyelmeztetnek - A tanúból lopva és idézve a gondolatot : a helyzet fokozódik. A gyerekek a dohányzást egyre hamarább kezdik, szaporodik az alkoholizáló gyermekek száma, a társadalo m, a tömegkommunikáció visszhangzik a szerek, az anyagok használatának nem elmarasztalásától, hanem vitájától, a droggal való élés lehetősége végtelenített riportfolyamatok, nyilatkozatok tárgya. A gyerek pedig csak gyerek, se tapasztalata, se tudása, pénz e nincsen, mégis szívni, kábulni akar. Így kerül sor olyan, alig érthető tragédiára, hogy a vidám, egészséges, jó eszű, általános iskolás gyerek délután játszani indul szülei tudtával, s néhány óra múlva halva lelnek rá az otthonához közeli bokrok alján, k örülötte olcsó, s immár üres öngyújtók, melyekből kiszívta a gázt. Ma sem tudjuk, honnan került elő ez a halálos ötlet, azt azonban igen, hogy ez után a tragédia után vidéki gimnáziumban is kómában találtak gyereket, s ugyancsak üres öngyújtók mutatták a s zándékot. A felkeltett érdeklődés, a szándék, a vágy ilyen ferde és tragikus eseményekhez vezet. Azt mondják, a drog hatékony ellenszere a felvilágosítás, a kommunikáció. Ennek érdekében az érdekelt minisztériumok vezérletével konferenciákat tartanak, peda gógusoknak továbbképzést, gyerekeknek felvilágosító füzetkéket adnak. Nemritkán pazarló, haszontalan kiadás és költség ez. Az elmúlt napokban egy anya szólt bele a rendőr őrnagy és az addiktológus főorvos televízióban folytatott vitájába, s e beleszólásból kiderült, ő nagyon is szakszerű és alapos felvilágosítást kapott a kábítószerről, mert szakember: a szertől haldokló, súlyosan beteg gyerekek kórházi főápolója volt. Ezért is, mikor a saját fia elérte az érett gyerekkort, őt is felvilágosította a leghaték onyabb módon: nem személytelen füzetkét adott kezébe, hanem bevitte magával a kórházba, és megnézhette az öntudatlanul haldoklókat, beszélhetett a beszédre még képes gyerekekkel. Ez valóban nem felejthető élmény. Mégis, később az anya gyermekének hangulatv áltozását tapasztalta, sírásra igen, de szóra nem tudta rávenni, s hiába érezte a tragédia szelét, tehetetlen volt. Majd fia eltűnt, s néhány hét
