Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 5 (69. szám) - Irak demokratikus újjáépítéséhez szükséges békefenntartói és humanitárius feladatokban részt vevő nemzetközi erők tevékenységének elősegítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - IVÁNCSIK IMRE honvédelmi minisztériumi államtitkár:
2723 A következő do log, amit szeretnék megjegyezni azzal kapcsolatban, hogy korábban a katonai akció végrehajtásánál nem kértünk parlamenti hozzájárulást az átrepüléshez: azért nem kértünk, mert van egy, nem a fülénél fogva rángattuk elő - egyébként a parlamenti határozatnak se füle, se farka nincs, ezek dokumentumok, aminek nem lehet semmijét külön megragadni. Az kétségtelen, hogy volt egy olyan, van egy olyan érvényes parlamenti határozat, amely azt mondja, hogy az Irakra vonatkozó ENSZhatározatok kikényszerítésében részt vevő katonai erők számára engedélyezi a magyar parlament időkorlátozás nélkül az átrepülést. Ezt vettük elő, és erre hivatkoztunk. (Németh Zsolt: Ezek harcolnak!) De nincs olyan parlamenti határozat, amely a békefenntartásban való részvételre vonatkozna, e zért kértünk most erre. Csak úgy tűnik, hogy önöknek sehogy nem jó: ha kérünk parlamenti határozatot, akkor az a baj, hogy miért kérünk, ha nem kérünk, akkor viszont az a probléma, hogy miért nem kérünk. Amit viszont én nem értek, hogy ha egyszer a békefen ntartásban való részvétele más országnak egy nemes ügy - hogy idézzem a délelőtt elhangzott érvelést, és én ezzel egyetértek , akkor mi ebben a nemes ügyben miért nem akarunk részt venni. Miért járulunk hozzá másoknak a részvételéhez, és miért tagadjuk me g a saját részvételünket ebben a joggal nemes ügynek minősített akcióban? Azt mondja a Fidesz az érvelésében - és ehhez a Magyar Demokrata Fórum is csatlakozik , hogy az ENSZ mandátuma feltétel. Nos, én nem hiszem, hogy önök nem tudják, de ha nem tudják, akkor most hadd mondjam el, mert ezen a rodoszi külügyminiszteri találkozón ott volt a Biztonsági Tanács négy tagjának a külügyminisztere is - a brit és a francia állandó tagokként, a német és a spanyol nem állandó tagokként résztvevői a Biztonsági Tanácsn ak , és egybehangzóan állították, hogy nincs esély a közeljövőben egy biztonsági tanácsi mandátum megszerzésére. Valószínűleg - bár ezt nem mondták ki - azért sincs ilyen, mert nem érdekelt igazából senki, saját zászló alatt célszerűbb dolog békefenntartó ként odamenni. Tehát ez, azt kell mondjam, egy hivatkozási alap, és egy elég gyengén hangzó érv erre hivatkozva elodázni a magyar részvételt. Végül pedig: eminens magyar érdek fűződik, tisztelt Ház, a békefenntartásban való részvételhez. (Közbeszólás a Fid esz soraiból: Mi az?) Érdekünk, hogy a magyar humanitárius szállítmány ne rablóbandák kezébe kerüljön, érdekünk, hogy az újjáépítésben a magyar vállalatok részt vehessenek, és érdekünk, hogy a majdani demokratikus Irakkal most megteremtsük a későbbi jó kap csolat, a későbbi együttműködés alapjait. Azt gondolom, nem igényel külön bizonyítást, hogy mindennek jelentős mértékben feltétele a békefenntartásban való tevékeny magyar részvétel. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Képviselőtársaim! Megkérdezem, ki kíván felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) További felszólaló nem jelentkezett. Megadom a szót Iváncsik Imre államtitkár úrnak, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. IVÁNCSIK IMRE honvédelmi mi nisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a kormány nevében a bizottságok és a frakciók álláspontjának az ismertetését. A vita sok minden másról is szólt, mint ami a javaslatban van, úgyhog y én a sok minden másból inkább holnap beszélnék szívesen több mindenről, amikor majd a saját részvételünkkel kapcsolatos vita fog zajlani, de fontosnak tartom, hogy néhány jellemző dologra most is kitérjek. Az első pedig az, hogy a kormány múlhatatlanul f ontosnak tartja annak az átgondolását, hogy a mi megítélésünk szerint szakítanunk kellene azzal a korábbi gyakorlattal, ami mostanában kezd eluralkodni a magyar politikában, hogy várakozunk, húzzuk az időt, hivatkozunk hiányzó nemzetközi felhatalmazásra, m ég abban az esetben is - mint ahogy az előbb a külügyminiszter úr utalt rá , amikor jól belátható, hogy nem is lesz ilyen nemzetközi felhatalmazás. (Zaj.)
