Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 29 (68. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - LEZSÁK SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2623 értéköntudattal rendelkező tanuló jobban elviseli a másik tanuló sajátosságait, azaz a másságot, mint az éntudatától és az emberi sajátosságaitól megfosztott, úgynevezett átlagos tanuló, akit ez a törvényjavaslat véleményem szerint mesterségesen szembeállít a sajátos nevelést igénylő tanulóval. Ennél a pontnál utalnunk kell a törvényjavaslat egyik nagy hiányosságára, arra, hogy sok más, közoktatási törvénybe nem való nevelési módszerek apró rés zletezése mellett nem törődik egy ilyen törvényből kihagyhatatlan elemmel, a nevelésioktatási célok világos és pontos megszövegezésével és félreérthetetlen rögzítésével. Az oktatásnak és nevelésnek évszázadok óta az a legfontosabb feladata, hogy az emberi együttélés normáit elsajátító, embertársaihoz alkalmazkodni képes, törvénytisztelő, kötelességteljesítő és az általános műveltség alapjait is elsajátító állampolgárokat neveljen. A kötelességeit felismerő tanulóknak már korán meg kell ismerniük azt a hely zetet, hogy nekik feladataik vannak, hogy a feladatok teljesítésének az elmulasztása olyan szankciókkal is járhat, hogy vagy még több feladat vállalása árán pótolják be az elmaradásaikat, vagy a már felgyülemlett elmaradások és a bepótolhatatlan tudásanyag mennyisége miatt évet kell ismételniük. (16.10) A kötelezettségeknek ezt a világos rendjét minden tanuló megértette, és teljesítményre ösztönözte. Ezzel az évezredes, értékelvű pedagógiai hagyománnyal gyökeresen szakítana ez a törvénytervezet, és már fiat al korukban arra szoktatja rá a tanulókat, hogy nekik nincsenek kötelezettségeik, semmi baj nem történik, ha nem tanulnak, nem írnak házi feladatot, nem hajlandók felelni, mert teljesítmény nélkül is magasabb osztályba léphetnek. Az első négy évfolyamban a z indokolt évismétlés tilalma vagy azt idézi elő, hogy a tudásukban visszamaradók, magatartási problémákat okozók lehetetlenné teszik a tanítást, vagy arra kényszerítik az iskolát, hogy egy külön osztályba csoportosítsa át az évismétlésre szorult gyermekek et annak érdekében, hogy azok évről évre növekvő aránya ne tegye tönkre a többi tanuló megfelelő oktatását. Minden eddigi pedagógiai tapasztalattal ellenkezik ugyanis az előterjesztőnek az az elvárása, hogy sikeresen lehessen akkor is tanítani, nevelni, ha már a gyermekek negyede, ötöde több év tudásanyagával elmaradt. A törvénytervezet tehát az egyetlen tanulásra kényszerítő eszköztől, az évismétlés elrendelésének a lehetőségétől fosztja meg az alsó tagozaton tanító pedagógusokat. A törvényjavaslat ugyan m ost az elégtelen osztályzatot tilalmazza, azaz az Országgyűlés szakmai, pedagógiai jogköröket vesz át a pedagógusoktól a tanítás terhének vállalása nélkül. Sőt, még a szülőknek is mindenféle pedagógiai végzettség megkövetelése nélkül nagyobb beleszólása le sz a gyermek évismétlésébe, mint magának a pedagógusnak. Arról a groteszk helyzetről már ne is beszéljünk, amikor is az évismétlés kérdésében, mondjuk, eltér egymástól a két szülő álláspontja. Ekkor a szakember pedagógusnak szép türelmesen meg kell várnia, míg a kérdés eldöntésében a laikus szülők, nagyszülői vagy más rokoni érzékenységeket végigelemezve egyezségre jutnak, és el kell fogadni ezt a minden szakmai tudást nélkülöző döntést. Ahogy említettem, tisztelt Ház, számos módon el lehet hárítani a bukás i tilalmat elrendelő törvény oktatásra káros következményeit; például úgy, hogy a reménytelen esetekkel a pedagógus egyáltalán nem törődik, mert időfecsérlésnek véli, vagy úgy, hogy megosztják az évfolyamokat valójában a tanulók tudása alapján, formálisan azonban másmás órarend szerint. De mindezek káros tanulmányi következményeit végső soron azok a kisebb teljesítményt produkáló tanulók viselik, akiken ez a törvényjavaslat látszólag segíteni akar. Pedagógiai szakemberek szerint épp az 1. vagy a 2. osztály ban okoz legkevésbé traumát az évismétlés, és az ilyen módon megismételt tanulmányi év többnyire már eredményes. Nos, ezt a lehetőséget szalasztja el a törvényjavaslat, és hozza át már olyan időszakra a tömeges bukásokat, amikor azok ténylegesen is nagy st resszhatással és a lemaradás tartóssá válásával járhatnak. Tisztelt Ház! Ahogyan már említettem, a hagyományos pedagógia elképzelhetetlen a nevelésioktatási célok világos és pontos megszövegezése nélkül. Az Unió országainak oktatáspolitikájában általánosa k az olyan, a tanulók számára megfogalmazott célok, mint az emberi
