Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 29 (68. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2618 GUSZTOS PÉTER , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint minden előttem szóló hozzászólásában, az enyémben is keveredni fognak olyan elemek, amelyekben valamennyien egyetértünk, olyan elemek, amelyek komoly vita alapját képezik köztünk, és olyanok, amelyekben úgy tűnik, alapvetően egyetértünk, mégis folyik róluk valamifajta vita. Hadd kezdjem a túlterheltséggel. A törvény beterjesztőinek és tá mogatóinak egyik fontos érve az, hogy a gyermekek a mai magyar közoktatási rendszerben sok évfolyamon túlterheltek. Az előttem szóló Pokorni Zoltán vitatta ezt az állítást, és azt mondta, hogy nem ez a meghatározó probléma. Számokat is mondott: 58 százalé k között lehet a valóban túlterhelt gyermekek aránya. Az Oktatási Minisztérium honlapján megtalálható egy viszonylag friss és országos reprezentatív mintán készült kutatás. Engedjék meg, hogy ebből két számot idézzek. A hétköznap 2,5 óránál kevesebb szabad idővel rendelkezők aránya a szabadidőérzet alapján című adatsorban a 2,5 óránál kevesebb szabadidővel rendelkező, 2,5 óránál kevesebb szabadidőt érzékelő diákok aránya az alsó négy évfolyamon több mint 50 százalék. A kutatás megkérdezte a hetente legalább 45 órát dolgozó gyermekek szüleit egy állításról. Az állítás úgy szólt: nem baj, ha erősen van terhelve a gyerek, mert ebben a korban tulajdonképpen ez a dolga. Tehát a hetente több mint 45 órát dolgozó gyermekek szüleitől megkérdezték, hogy egyetérteneke ezzel az állítással. Ismétlem az állítást: nem baj, ha erősen van terhelve a gyerek, mert ebben a korban tulajdonképpen ez a dolga. Ezzel az állítással a hetente legalább 45 órát dolgozó gyermekek szüleinek 4 százaléka értett egyet nagyon és 24 százaléka értett vele egyet, vagyis 28 százalék értett vele egyet többékevésbé vagy nagyon. Vagyis 72 százalékuk nem értett egyet ezzel az állítással. Azt mondani, hogy ez nem fontos probléma, és hogy a gyermekeket, illetve a szüleiket nem foglalkoztatja ez a probl éma, azt gondolom, tévedés. Lehet, hogy az oktatási rendszernek mint rendszernek nem ez a legnagyobb problémája, csakhogy az oktatási rendszer számos szereplője közül az egyik a gyerek, a másik például az ő családja, ezen a szinten viszont ez nagyon komoly probléma nagyon sok helyütt. Mondtam, hogy keveredni fognak elemek, amelyekben vitatkozunk, és amelyekben egyetértünk. A PISAfelmérésre hivatkoznak az előterjesztők és a törvényjavaslat támogatói. Ez a felmérés azt mondja, hogy nemzetközi viszonylatban n em igazán megfelelő a magyar diákok olvasásszövegértési képessége, és matematikai és egyéb természettudományos ismereteiket sem tudják igazán jól alkalmazni a gyakorlatban. Azt gondolom, nincs igaza Pokorni Zoltánnak akkor, amikor azt állítja, hogy a korm ánypárti politikusok ezt a felmérést az elmúlt időszakban vizes kötélként - szándékosan nem mondtam, hogy kenderkötélként - vagy furkósbotként használják, és riogatják vele a társadalmat. Abban biztosan nincs igaza Pokorni Zoltánnak, hogy a kormányoldalról bárki azt állította volna, hogy a 2000es PISAfelmérés eredményei az 19982002 közötti kormányzat oktatáspolitikájának a kudarcát bizonyítják. Ilyet biztosan nem állított sehol senki, sem a minisztérium részéről, sem pedig a kormánypárti frakciók soraibó l. Lehet azon vitatkozni, hogy az egymással összehasonlítható, azonos metódussal készített kutatások mit mondanak, a különféle eredmények mire vezethetők vissza, de ez az állítás akkor sem felel meg a valóságnak. Nézzünk még néhány állítást, ami nem felel meg a valóságnak. Az oktatási bizottsági ülésen, illetve korábban a sajtóban is rendszeresen elhangzott érvként az a közoktatási törvény módosításával kapcsolatban, miszerint a minisztérium nem hagyott megfelelő időt arra, hogy az ellenzék, a szakmai szerv ezetek, a szakszervezetek, a magyar nyilvánosság megtárgyalja, megvitassa ezt a törvényjavaslatot, egyébként pedig a minisztérium nem volt kellően kompromisszumkész, és erőből, kapkodva át akarja nyomni ezt a törvényjavaslatot. Emlékezetem szerint a magyar sajtóban decemberben olvashattuk először országos napilapokban azt, hogy a minisztériumnak mik az alapvető elképzelései ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy mik a koncepció alapgondolatai, és természetesen, ahogy ez ilyenkor lenni szokott, és aho gy ennek ilyenkor lennie kell, azon
