Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 29 (68. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - SZABADOS TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2610 a felsőbb osztályokban még heti három óra sincs a testnevelésre. Jó lenne, ha ez a tantárgy is nevesítésre kerülne akkor, amikor az alapkészségek elsajátításának a fontosságáról beszélünk. Jó lenne, ha már az alsóban szakos tanárok tanítanák a tes tnevelést, hiszen a fizikai fejlődés és a mozgáskultúra, mozgáskoordináció fejlődésének a legfontosabb korszaka pontosan erre az időszakra esik. Még egy nagyon fontos része volt a bizottsági vitának: véleményünk szerint e tervezet a benne foglalt változtat ásokkal lehetőséget ad arra, hogy szembe tudja egymással állítani oktatási és nevelési ügyben a szülőket, a pedagógusokat és a diákokat. Ez a tanulók jogainak bizonyos esetekben történő demagóg félreértelmezése során nyilvánul meg. Az egyik legvisszatetsző bb példája ennek az álságos képmutatásnak az, amikor a törvénytervezet a gyermeket a szüleitől próbálja megvédeni azzal, hogy a pedagógus tudomására jutott információkat nem biztos, hogy átadhatja a gyermek szüleinek, a gyerek beleegyezése nélkül. Tehát ha kiderül az, hogy a tanuló kipróbálta például a kábítószert, a szülő nem biztos, hogy erről tudhat. Ez beleillik abba az SZDSZ által képviselt, liberálisnak mondott gondolatvilágba, amely a büntető törvénykönyv megváltoztatására is sarkallta a magukat libe rálisnak nevező politikusokat. Összefoglalva tehát: mi azon a véleményen vagyunk, hogy ennek a törvényjavaslatnak még a vitáját sem lenne szabad elkezdeni. (15.00) Vissza kellene vonni, és egy nagyon széles szakmai és társadalmi párbeszédet kellene e terül eten megkezdeni arról, hol kellene változtatni az oktatásban, és arról, hogy milyen mélységű változtatásokra van szükség, és egyáltalán, szükség vane ezeken a területeken. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A jövő a tét, és ezt a törvényt nem lehet feláldozni néhány elkapkodott, kalandor elképzelésnek az oltárán. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalások következnek, a napirendi ajánlás szerint 2020 perces időkeretben. Közben kétperces felszólalásokra nem kerül sor. Megadom a szót Szabados Tamás képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja nevében felszólaló képviselőnek. SZABADOS TAMÁS , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Á llamtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A 2002 májusában hivatalba lépett Medgyessykormány programjának centrális eleme az oktatás. Így mondom, hogy oktatás, nem közoktatás vagy szakoktatás, hanem együtt az oktatás. Egy kormány, amely programjában is váll alta, hogy az oktatás olyan eszköz, amellyel a leendő munkavállalókat, mostani gyermekeinket készítjük fel az életre. Ha pedig ez így van, akkor nem lehet másodlagos vagy harmadlagos bármilyen programban, vagy prioritás szavakban, és utána gyakorlatilag vi sszaszorított elem a társadalmi és politikai életben. Már a szeptemberi 50 százalékos béremelés is mutatta, hogy ez a kormány komolyan veszi azt, amit mondott. Megadta azt az alaphangot, amellyel odafordulhatunk szülőhöz, gyerekhez, pedagógushoz, hogy ebbe n a kormányban az oktatás terén érdemes hinnie. Most három olyan törvény fekszik az Országgyűlés asztalán, sorban a szakképzésről szóló törvény, a felsőoktatásról szóló törvény és a közoktatásról szóló törvény, amely egységében mutatja, hogy azt, amit elke zdtünk tavaly júniusban, most a törvény szintjén is megpróbáljuk rendezni. A közoktatási törvény módosítása előtt számba kellett venni, hol is állunk, hol áll a magyar közoktatás. Az elmúlt 15 évben körülbelül egyharmaddal csökkent a gyereklétszám. Ez egy tragikus folyamat, de ennek függvényében azt lehetett volna várni, hogy azért van egy pozitív eleme annak, hogy csökken a tanulólétszám, mert a csökkenő tanulólétszám és csökkenő csoportlétszámok mellett
