Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 29 (68. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - LEZSÁK SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2576 oktatók várták már a felsőoktatásról szóló törvény módosítását, csakhogy nem ilyen tartalmú előterjesztésre számítottak. A középiskolás diákok azért csalódtak, mert abban a hiszemben készülnek a kétszintű éretts égi magasabb szintű követelményeinek a teljesítésére, hogy az érettségit követően már nem kell felvételizniük az általuk kiválasztott felsőfokú oktatási intézményben. Nos, ez az előterjesztés egyáltalán nem teszi világossá, hogy 2005től milyen szabályok s zerint zajlanak majd a felvételi vizsgák. Változatlanul tarthatnak felvételi vizsgákat bizonyos tárgyakból a felsőfokú oktatási intézmények, ha az a véleményük, hogy az érettségi eredménye alapján nem lehet kellően meggyőződni az általuk megkívánt ismereta nyag meglétéről. A felsőfokú oktatási intézmények csak figyelembe vehetik, de nem feltétlenül veszik figyelembe a jelentkező diákok középiskolai tanulmányok során kapott osztályzatait vagy az országos tanulmányi versenyeken elért helyezéseit. A felsőfokú o ktatási intézmény emellett meghatározott időtartamú szakmai gyakorlathoz vagy valamilyen szakképzettséghez is kötheti a felvételt. A törvénymódosítás tehát lehetővé teszi ugyan, hogy a felsőoktatási intézmény “az egyetemi vagy főiskolai szintű tanulmányokh oz szükséges különleges képesség vagy a megszerezhető szakképzettséggel betölthető munkakör sajátos alkalmazási feltételei miatt alkalmassági vizsgát tartson kormányrendeletben meghatározott módon”, ez a rendelkezés azonban - túl azon, hogy ellentétben van az egyetemi autonómia elvével - csak akkor jelenthetne némi garanciát az alkalmasságra, ha a felsőfokú és felsőoktatási intézmény szabadon dönthetne arról, hogy tarte és miképpen úgynevezett alkalmassági felvételit, például a tanárképzésben. Ellenkező es etben nemcsak a felsőoktatás további eltömegesítése folyik, de még a pályára való alkalmasság minimumát sem tudja felmérni a fogadókész felsőoktatási intézmény. Ennek vagy az lesz a következménye, hogy az első évfolyamok vizsgáit szigorítani kell, és kímél etlen válogatást kell elvégezni, vagy az, hogy alkalmatlan diplomások sokaságát bocsátja ki a felsőoktatás. Gondoljuk el, milyen nemzedékre kiható következménye lesz ennek, például a tanárképzés és a tanári munka területén milyen általános erkölcsi, szelle mi romlást von ez a helyzet maga után. A Magyar Demokrata Fórum határozott véleménye, hogy a kétszintű érettségi alapján elképzelt automatikus felvétel bevezetését sem garantálja ez a törvénytervezet, ugyanakkor a felsőoktatási intézményeknek sem teszi leh etővé, hogy belátásuk szerint döntsenek a felvételi módjáról, azaz a felvételizők számára zavaros, átláthatatlan káosz keletkezik majd a jelenleg még átlátható felvételi rend helyett. (11.00) Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A felsőoktatási törvény m ódosítása miatt a már felsőfokú oktatási intézményekben tanulók azért csalódnak, mert láthatóan nem valósul meg a 10 ezer állami kollégiumi férőhely ígérete. Az elmúlt években fokozatosan csökkent a kollégiumi elhelyezést elnyert diákok aránya, és ez a fol yamat egyértelműen sértette a nem helyben lakó diákok esélyegyenlőségét. Kollégiumokat kellene tehát építeni, de ehelyett ezt a kötelezettségét a kormány úgy hárítaná el, hogy vállalkozói tőke bevonásával indítana úgynevezett kollégiumfejlesztési programot . Semmi esély nincs arra, hogy a vállalkozók olcsóbban adnák majd ki férőhelyeiket, mint a ma elérhető albérletek, azaz a nem helyben lakó diákok esélyegyenlősége továbbra sem valósulna meg. A kormányprogramban ígért esélykülönbségek mérséklődése tehát ezu tán sem várható. (Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Az előttünk fekvő törvénymódosítás miatt az egyetemen oktatók azért csalódtak, mert változatlanul fennmarad korábbi sérelmük: a bizonytalan időtartamú állásuk. Az állandó állással nem rendelkező oktatók ugyanis folyamatos hátrányt szenvednek el azokkal szemben, akiknek van állandó állásuk. Sokszor tapasztalhatjuk, hogy az egyetemi hierarchiában elfoglalt szerep sokkal fontosabb, mint az, hogy ki, mit és hogyan oktat . Ez az ideiglenesség különösen a fiatalokat, a pályakezdőket érinti súlyosan. Ha nincs állandó állásuk vagy legalábbis reális esélyük egy ilyen álláshely megszerzésére, akkor kérdésessé válhat számukra az, hogy érdemese az egyetemi
