Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 28 (67. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter:
2437 Napirenden kívüli fel szólalók: ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszterelnök Úr! A mai napon a kormány nevében felszólalásra jelentkezett Kovács László külügyminiszter úr, “Az iraki válság és Magyarország” címmel. A külügyminiszter urat illeti a szó. KOV ÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Irakban véget ért a katonai akció. Nemzetközi jogászok még sokáig fognak vitatkozni azon, hogy jogi értelemben befejeződötte a háború, hiszen va nnak olyan nemzetközi jogászok, akik szerint tulajdonképpen a háború el sem kezdődött. Én azt gondolom, hogy ezek a viták inkább szakmai jellegűek. Ami a politika számára döntő: a katonai akció véget ért, célját, hogy sikerüljön elhárítani azt a katonai fe nyegetést, amelyet Szaddám Huszein, az iraki rendszer, az iraki diktatúra és annak tömegpusztító eszközei jelentettek a térség, de tágabb értelemben az egész világ békéjére, biztonságára, elérte, a rendszer összeomlott. Az egész akció sokkal rövidebb ideig tartott, és sokkal kevesebb áldozattal járt, mint azt a szakértők feltételezték - azt gondolom, ezzel valamennyien elégedettek lehetünk , sokkal kevesebb áldozattal járt, mint amennyit Szaddám Huszein működése, a diktatúra okozott saját népének, és sokka l kevesebb áldozattal járt, mint amennyit egy esetleges, tömegpusztító eszközökkel végrehajtott terrorista csapás jelentett volna. A katonai akció eredményeként megnyílt az út az ország, Irak demokratikus fejlődése előtt. Megnyílt a lehetőség arra, hogy eg y olyan Irak jöjjön létre, amely senkit nem fog fenyegetni, amely békében él együtt majd a szomszédaival, és amely tiszteletben fogja tartani a nemzetközi közösség akaratát, az ENSZ határozatait. Magyarország eleget tett a nemzetközi terrorizmus elleni har c ügyéért vállalt kötelezettségeinek. Kezdettől a tömegpusztító eszközök megsemmisítése, leszerelése mellett voltunk, kezdettől a békés megoldás elsődlegességét hangsúlyoztuk, végső eszközként azonban nem zártuk ki a katonai erő alkalmazásának lehetőségét sem, mint ahogy ez az Európai Unió februári csúcsértekezletének is a közös, mindenki által elfogadott álláspontja volt. Megnyilatkozásaink mindvégig a NATO egységét, az Európai Unió egységét és a transzatlanti kapcsolatok erősítését szorgalmazták; és túl a politikai nyilatkozatokon, a taszári iraki önkéntesek kiképzésének az engedélyezésével, a Törökország védelmét szolgáló eszközök átszállításának engedélyezésével és a légtérhasználat lehetővé tételével részt vállaltunk az akció sikerében, ezért az Egyesül t Államok hangsúlyozottan fejezte ki többször is a köszönetét. Talán érdemes emlékeztetni arra, hogy 2001. szeptember 11e óta - érthető okokból - az Egyesült Államok az egyes országokat a terrorizmus elleni harchoz való viszonyuk alapján és az ebben való részvételük alapján minősíti. Következetes magatartásunk alapján sorolt bennünket az Egyesült Államok az akciót támogató országok koalíciójához, de ettől mi nem váltunk hadviselő féllé, magyar katonák nem vettek részt a harci cselekményekben, és a diplomác iai kapcsolatokat nem szakítottuk meg Irakkal, még csak fel sem függesztettük. Helyesen tettük, hogy az ellentétek kiéleződésekor, a viták idején nem álltunk egyik oldalra sem, hanem az összefogásért emeltünk szót. Azóta csökkentek az ellentétek, múlóban v annak ezek az ellentétek, a feszültségek, és most már láthatóan a NATOban, az Európai Unióban, az Atlantióceán mindkét oldalán előretekintenek az országok, és a következő időszak feladatairól folytatnak véleménycserét, és nem visszafelé tekintenek. Egyet értés van abban, hogy szükség van gyors humanitárius segítségnyújtásra, Irakban a viszonyok konszolidálására, az újjáépítés megkezdésére és a demokratikus berendezkedés kiépítésére, de egyetértés van abban is, hogy ehhez elengedhetetlen a béke fenntartása,
