Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 15 (66. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - BALOGH JÓZSEF (Fidesz):
2427 válas zában őket hibáztatta azért, mert a piacon nem érvényesülhetett a garantált ár - tudják, az a garantált ár, amit egyébként elfelejtettek meghirdetni. Mindannyian tudjuk, hogy a kialakult káoszról nem a gazdák és nem a téeszelnökök tehetnek. A demonstráción részt vevők úgy érzik, pártszimpátiától függetlenül, hogy a kormány térdre akarja őket kényszeríteni. Úgy érzik, hogy a termelőket szándékosan csődbe sodorják, és vagyonuk, tartalékaik felélésére kényszerítik őket. Mára már az agrártárca vezetői is bevall ják, hogy a kilónkénti 265 forintos ár már csak papíron létezik az állítólagos túlkínálat miatt. Az viszont felháborító, hogy a hetek óta összeomlott sertéspiacról úgy nyilatkoznak, hogy - idézem : “inogni látszik a sertéspiacon az érzékeny egyensúly, ame ly az év elejétől jellemezte”. Ne csodálkozzon senki azon, ha a termelők arra hívják fel a tisztelt mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter úr figyelmét, hogy a magyar mezőgazdaságot képviselje a kormányban, és ne a kormányt a mezőgazdaságban. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Kérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki szólni. (Senki sem jelentkezik.) Nem. Végül az utolsó napirend utáni felszólalásra kerül sor. Balogh József képviselő úr felszólalásának címe: “ Középhomokhátsági természetes vízgyűjtők fejlesztésének lehetőségei”. Öné a szó. BALOGH JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Különös tájegységünk a DunaTiszaközi Alföldön a homokhátság, ezen belül a középhomokhá tsági terület vízgazdálkodási adottságait tekintve hátrányos helyzetű térség, amelyet hol a vízhiány, hol pedig a vizek kártételei sújtanak. Az átmeneti időszakokban sokszor e két hatás egyszerre van jelen a térségben. Az 1970es évek elején megalakult Kis kunsági Nemzeti Park napjainkig egyre nagyobb kiterjedésű terület védelem alá helyezését érte el ebben a térségben. A területhasználatban más változások is történtek. A mezőgazdasági nagyüzemek egyre kisebb súlyt képviselnek, ezzel párhuzamosan növekedett a magángazdaságok aránya. A változó körülmények miatt feszültség keletkezett a vízgazdálkodás, vízkárelhárítás és a természetvédelem, a természetvédelem és a mezőgazdaság között. A feszültség fő oka egyrészt a vízgazdálkodási infrastruktúra nem kiegyensúly ozott, elsősorban a kárelhárításra koncentráló fejlesztése, másrészt a kialakult vízjogi helyzet megválasztására irányuló szándék megalapozatlansága, illetve az igények törvényes úton való érvényesítésének elmaradása volt. A program célja a vázolt konflikt usok feloldását segítő szabályozások és műszaki megoldások kidolgozása, alkalmazása és megvalósítása. A megoldás egyenlő súllyal képviseli a vízkárok mérséklését, valamint a természeti és környezeti feltételek javításával is együtt járó gazdálkodás kialakí tásának lehetőségeit. Megvalósulása esetén mérséklődnek a vízkárok, javulnak a helyi természetes vízkészletek megtartásának lehetőségei, javítja a talajvízháztartást. A programban olyan műszaki megoldás szerepel, amely biztosítja a természetvédelmi terület ek ökológiai vízigényét, a természetes vízkészletek megtartását, egyúttal szolgálja a vízkárelhárítási célú tározás lehetőségét is. A fejlesztés egyik legnagyobb jelentőségű eredményének prognosztizálható, hogy a természetes vízkészletek a területen tárol hatók lesznek, és azokkal pótolhatók a természetvédelmi jelentőségű vizes élőhelyek. A vízválasztó közelében lévő tározók beszivárgási területnek számítanak, így az ott elszivárgott víz táplálja a talajvizet, és ezáltal mérsékli a talajvízszint süllyedését a DunaTiszaközi hátság érintett térségében. Továbbá növekszik a mélységi vizek felé irányuló leszivárgás is. Megoldódik a vízkárelhárítási tározó szükséglete is. A vizes élőhelyek környezetében kedvezőbben alakul a mikroklíma, valamint javulnak a mezőg azdasági termelés feltételei is. A rendszer összekötése a Dunavölgyi főcsatornával száraz időszakokban lehetővé teszi a vizes élőhely vízhiányának
