Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 15 (66. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz):
2421 hosszú távra alkossunk törvényt, illetve készítsünk szabályozást , hogy a most készülő törvény hosszú távon egészen biztosan többszöri átdolgozásra fog szorulni. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vitát és e szakaszát lezárom. Megkérdezem Szalay Gábor államtitkár urat, hogy vane még mondanivalója. (Szalay Gábor nemet int.) Nincsen, köszö nöm szépen. A határozathozatalra várhatóan a következő ülésünkön kerül sor. Tisztelt Országgyűlés! A napirendi pontok tárgyalásának végére értünk. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (Harrach Péter) : A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Weszelovszky Zoltán képviselő úr: “Kinek az ügye a Tocsikügy?” Képviselő úré a szó. DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz) : Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! A Tocsikügy jogi vonatkozásairól sok szó esett az elmúlt években, ezért úgy is mondhatnánk, hogy már éppen eleget beszéltek, sőt az elegendőnél több ítélet született: mint tudjuk, négy alkalommal négy különböző ítélet is. A negyedik ítélet éppen most került nyilvánosságra, s európai uniós szavazás ide vagy oda, ez a múlt héten mégis nagy visszhangot váltott ki. Vajon miért történt mindez így? Szeretném előre jelezni, hogy jogerős bírósági ítéletet, hát még legfelsőbb bírósági ítéletet akkor sem kommentálnék, ha jogász lennék, nem áll tehát szándékomban az ítélet jogi megközelítése - annál fontosabbnak vélem azonban az ügyből levonható erkölcsi és politikai konzekvenciák rövid taglalását. Amikor hat évvel ezelőtt kirobbant a Tocsikügy, a pénz ismertté vált nagysága, forrása, nemkülönben a különböző ö sszegek áramlásának vélt vagy valós iránya szinte pillanatok alatt közügyet csinált belőle. Hogy milyen mélyen érintette mindez az emberek tudatát, erkölcsi ítéletét, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a közügyből közszó lett. Emlékezhetünk, hogy a nevet kisbetűvel írva jelzőnek használták, s a magyar nyelv rugalmassága a főnévből igét is képzett, így a Hornkormány idején új szóval gazdagodott nyelvünk kifejezőereje. A szó jelentése azonban nem vált senki dicsőségére. Most pedig, 2003 áprilisában azt kell tudomásul vennünk, hogy az ügy körül évek óta kavargó rengeteg tárgyalás, szóbeszéd és sajtókommentár mind felesleges volt, hiszen a megvádoltat minden vádpont alól felmentették, különböző büntetési tételeit visszavonták, s az ügyben érintett személyeket is tisztának minősítették. Mindezt azzal indokolták, hogy itt szerződés köttetett, és ez a szerződés teljesítve lett, vagyis minden a jog útján haladt. De vajon milyen szerződés válthatott ki ekkora közfelháborodást? A szerződést az ÁPV Rt. kötötte; az ÁPV Rt. a Pénzügyminisztériumhoz tartozik; a Pénzügyminisztérium kormányszerv - vagyis az ÁPV Rt. nagy horderejű dolgot a kormány tudta nélkül nem tehetett. Mi volt ez a nagy horderejű dolog? Az MSZP és az SZDSZ koalíciójából született Hornkormány alatt a ko rmány tudtával arra kötöttek szerződést, hogy az ügyet vállaló ügyvéd az önkormányzatoknál alkudja le a belterületi földekért fizetendő összegeket. E szerződés elvállalásának erkölcsi alapját most nem minősítjük, de hogy ez az állam számára mekkora bevétel t jelentett, arra könnyen következtethetünk, hiszen a 10 százalékban megállapodott jutalék 860 millió forint volt. Erkölcsileg is és politikailag is úgy véljük, hogy egy kormány nagy hibát követ el, ha önkormányzatait saját hasznára megkárosítja. E gondola tnak megszületnie sem lett volna szabad
