Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 14 (65. szám) - A Gazdasági Versenyhivatal 2002. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámoló elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat... - A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - TÓTH ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
2214 Magyarra fordítva a szót, az elmúlt tíztízegynéhány esztendőben az volt a jellemző, hogy a gyakorlati képzések rendszere sokkal inkább az iskolai képzőhelyek keretei között történt meg, azért, mert egy átalakuló gazdaság keretei között, szűkülő piacgazdaság mellett a gyakorlati képzőhelyek ren delkezésre állása sokkal szűkebben volt jelen, mint ahogy ez adott esetben most vagy az elkövetkezendő időszakban megadatik. Ilyen értelemben tehát az nem volt baj, ha színvonalas iskolai tanműhelyek keretei között szerezték meg a szakmai tudásukat a fiata lok. De ha a lehetőség megadatik arra, hogy élő környezetben, tehát olyan helyzetben, ahol a munka ízét és a munka illatát is meg lehet szagolni, ott lehet ezt a tevékenységet elsajátítani, akkor nem baj, ha efelé orientálja az állam, hogy a gyakorlati kép zés ilyen körülmények között történjen meg. A másik gondolat: a kamarákról nagyon sok szó esik, szerintem feleslegesen sok szó esik ebben a történetben. Már csak azért is, mert a kamarák közjogi testületek, ilyen értelemben a kamarák sokkal inkább abban va nnak jelen a szakképzés tekintetében, hogy cövekek leverése vonatkozásában szerepet vállaljanak, és nem abban, hogy effektív módon, közvetlen formában szerepet vállaljanak a képzések lebonyolítása tekintetében. Ilyen értelemben tehát az összeférhetetlenség kérdésköre nem áll fenn, sőt szükségszerűnek tartom a kamarák ilyenképpeni megjelenését. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm szépen. Két percben megadom a szót Tóth István képviselő úrnak, Fidesz. TÓTH ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Igazolni szeretném csak az előttem szóló képviselőtársamnak azt a véleményét, de kicsit meg is erősíteni, hogy az élő munkán tanul a diák. Ha ugyanis a tanműhelyben egy délelőtt huszonötször elfűrészeli és összehegeszti ugyanazt a vasdarabot , már a harmadiknál ki akarja dobni az ablakon, mert elunja, nincs értelme. A gyerek tudata is észreveszi, hogy értelmetlen a tevékenysége. De ha kint, élő munkán vagy egyéb területen ezt elvégzi, ott egészen biztos, hogy megtanulja. Úgy hiszem, hogy balol dali képviselőtársaim nem értik ezt a logikát. Örülök neki, hogy vitázni akarnak, csak mondjanak érveket az ellen, hogy az államnak támogatnia kell. Támogatni, mint az előző évtizedekben, sőt a háború előtt, adókedvezménnyel, oly formában a vállalkozásokna k és mestereknek a támogatását, hogy ne pénzt kérjen, és ne is erről beszéljünk, hanem adókedvezményt kapjon az államtól, és akkor majd a gyerekekért fognak versengeni a továbbképzést vagy a szakképzést biztosító munkahelyek. Ezeknek a munkahelyeknek az el őző ciklusban lehetséges volt pályázaton a Szakképzési Alapból támogatást nyerni. Nem tudom, hogy ebben az évben, illetve a következő évben a költségvetésből vajon mennyi forrás jut a Szakképzési Alapba, illetve abból a munkahelyekre, a tényleges munkahely ekre, ahol színvonalas fölszereléseket, színvonalas képzést lehet megvalósítani. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm szépen. Két percben megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, Fidesz. DR. H ORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kuzma László és Stolár Mihály képviselő urak érveit szeretném aláhúzni, de kicsit vitatkozva másokkal is. Nevezetesen, a felzárkóztató oktatás, vagy más szóval az, hogy az az ifjú - többnyire ifjú , akiről sz ó van a szakképzésben, állandóan abban a helyzetben legyen, hogy továbbképzi magát abban, amit éppen tesz, de kész legyen arra, hogy más területen találhatja magát az idő múltával. Nevezetesen, egy szakma elavulhat, de az az ember sose avuljon el, képes le gyen másra átváltani, máshol megtalálni a helyét. És ne úgy, hogy ott már csak segédmunkás legyen, vagy kisebb értékű, hanem olyan életpályára, annyira kíváncsivá tenni, és annyira - amit ez a törvényjavaslat felzárkóztató oktatásnak nevez - művelni ezt, k ultiválni, hogy valóban, most megint
