Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 14 (65. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. MEDGYESSY PÉTER miniszterelnök: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
2125 Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm frakc ióvezető úr felszólalását. Viszontválaszra megadom a szót miniszterelnök úrnak. Öné a szó. DR. MEDGYESSY PÉTER miniszterelnök : Köszönöm a szót, elnök asszony. Hölgyeim és Uraim! Szögezzük le: az európai uniós igen a magyar nemzet sikere, mindannyiunk siker e. És egyetértek, ezek után foglalkozzunk a teendőkkel, a további teendőkkel, azzal, hogy a magyar falu elérhető legyen, lehetőséget adjon arra, hogy új munkahelyek jöjjenek létre, hogy kevesebb adóssággal, több fejlesztéssel tudjanak válaszolni az uniós k ihívásokra. (13.30) Dolgozzunk azon közösen, hogy több fejlődési lehetősége legyen a vállalatoknak, hogy beruházzanak, és a beruházással versenyképesek legyenek az Európai Unióban; hogy tájékozottak legyenek az orvosok, a családanyák, a tanárok, a munkások , a diákok, mindenki, és felkészülten várjuk azt, amikor az Unióban bizonyíthatunk. Én tehát arra kérem a parlament minden pártját, mindenkit, hogy ebben a kérdésben működjünk együtt, hogy az ellenzék segítse a munkát azzal, hogy kritikus, ugyanakkor reáli s és megvalósítható javaslatokat tesz. A parlament kormányzati oldala pedig tegye meg a szükséges lépéseket, éljen azzal a felhatalmazással, amit kapott egy évvel ezelőtt. Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, minis zterelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Pokorni Zoltán frakcióvezetőhelyettes úr, a Fidesz képviselőcsoportjából, “Az áldozatokra emlékezünk” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. POKORNI ZO LTÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ha megengedik, egy idézettel kezdeném: „A zsidókat a vasút elszállította Treblinkába, Auschwitzba vagy bármely más célállomásra, amennyiben a vasúti szállítást kifizették, ennyi és ennyi pfenniget kilomé terenként. A díj a háború idején változatlan maradt, a 10 év alatti gyerekek féláron, a 4 év alattiak ingyen utazhattak. A viteldíj egy útra szólt. Az őröknek retúrjegy kellett. Mivel az, akinek fizetnie kellett, ugyanaz az ügynökség volt, amely elrendelte a vonatokat, tehát a Gestapo, Eichmann irodája, és mivel finanszírozási problémáik voltak, a Reisbahn, a birodalmi vasút beleegyezett a csoportos kedvezmény megadásába. A zsidók deportálása ebből a szempontból tehát úgy zajlott, mint egy kiránduló csoport utaztatása, akik csoportos kedvezményt kapnak, ha megfelelő számban utaznak; a minimum 400 fő. Ezenfelül, ha a kocsik rendkívüli módon beszennyeződtek, ami ugyebár előfordulhatott, nos, akkor a vasút benyújtott egy kiegészítő számlát. A Középeurópai Utaz ási Iroda bonyolította ezeknek a tranzakcióknak egy részét, s a jegyek, számlák kiállítását, vagy ha kisebb szállítmányról volt szó, azt az SS intézte. Az említett utazási iroda ugyanaz volt, amely a megszokott hétköznapi utasokkal is foglalkozott? Pontosa n. A Középeurópai Utazási Iroda intézte a zsidók elszállítását a gázkamrákba, a vakációzók szállítását választott üdülőhelyükre, ahogy jött; ugyanaz az iroda, ugyanaz az elintézési mód, a számlákkal, mindennel. Nem volt semmi különbség? Egyáltalán nem. Mi ndenki úgy végezte ezt a munkát, mint a többit. Mintha a lehető legnormálisabb feladatot hajtotta volna végre.” 2001. április 16án itt a parlamentben, ebben a Házban emlékeztünk meg a holokauszt áldozatairól. Akik itt voltunk, hallhattuk Mádl Ferenc elnök úr köszöntőjét, Schweitzer József főrabbi vagy akár Áder János házelnök úr beszédét. Emlékszünk arra, hogy a felsőházi teremben,
