Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 8 (64. szám) - A fizetési, illetve értékpapír-elszámolási rendszerekben történő teljesítés véglegességéről szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
2106 A március végéig életben lévő agrárpiaci rendtartásról szóló törvényben még szerepelt a garantált ár. Idézem: “Garantált ár: az átlagos termelési színvonalon termelők önköltségének 70 százalékát el nem érő, jogszabályban m egállapított olyan minimumár, amelyhez a miniszter kvótát rendel, valamint az így meghatározott mennyiségű és minőségű termék felvásárlására kötelezettséget vállal.” Mikre kellett volna önöknek garantált árat meghatározni még a 2003as évre? A törvény 8. §a (1) bekezdésének a) pontja szerint “Garantált árat kell meghirdetni az élelmezési célú búzára, a takarmánykukoricára, a tehéntejre, a vágómarhára és a vágósertésre.” Mint tudjuk, ennek nem tett eleget az FVM, itt bizony törvényi mulasztás történt. Emlék eztetem az FVMet, hogy a polgári kormány idején mi mindig meghirdettük a garantált árakat. Nézzük ezt a sertéságazat esetében! Mindjárt látható lesz, hogy a jelenlegi kormány miért nem tett eleget kötelezettségének. 1999ben meghirdettük a 2000es évre a következők szerint: E és S minőségre 220 forint/kilogramm, U minőségre 204 forint/kilogramm, R minőségre 186 forint/kilogramm. 2000ben meghirdettük a 2001es évre a következők szerint: E és S minőségre 238 forint/kilogramm, U minőségre 216 forint/kilogram m, R minőségre 199 forint/kilogramm. 2001ben meghirdettük a 2002es évre a következők szerint: E és S minőségre 252 forint/kilogramm, U minőségre 233 forint/kilogramm, R minőségre 210 forint/kilogramm. 2002 őszén már nem hirdettek garantált árakat a 2003as évre vonatkozóan. És, mint ahogy már említettem, a kormány ezáltal valóban rendkívüli állapotokat idézett elő, tudatosan tönkretéve ezt az ágazatot az EUs csatlakozásunk előtt. Mivel 2003ra az alábbi árakat kellett volna meghirdetniük: E és S minőségr e 270 forint/kilogramm, U minőségre 250 forint/kilogramm, R minőségre 220 forint/kilogramm, nem alakulhatott volna ki a jelenlegi 190 forint/kilogrammos felvásárlási ár. Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy a garantált ár is csak az önköltség 70 szá zalékát fedezné. Vajon mire elég a 190 forint/kilogrammos ár? A sertéstartók teljes tönkretételére csatlakozásunk előtt. Két, önök által tönkretett gazdálkodó esetén keresztül szeretném megvilágítani az elmondottakat. Az egyik gazdálkodó szerződést kötött hizlalásra, és a szerződésben előírták, hogy kiktől vásárolhat tápot. 2003. január 13án leszállította a sertéseket, a leszállított sertésekért 650 325 forintot kapott. A leszállított sertés 56,9 százalékos vágóértékű, vagyis E minőségű volt. Ha csak a pol gári kormány idején meghatározott garantált áron értékesítette volna a sertést, többet kapott volna érte. De nézzük azt, hogy ha önök törvényi kötelezettségüknek megfelelően meghirdették volna a már fentebb említett 270 forint/kilogrammos garantált árat, a kkor 126 250 forinttal kapott volna többet a gazdálkodó, és legalább a szerződésben szereplő takarmány árát ki tudta volna fizetni. Haszna természetesen még így sem lett volna. A másik gazdálkodónak szintén E minőségű sertésért 205 forint/kilogrammos árat ajánlottak. Ugyanez a gazdálkodó a polgári kormány idején 401 forint/kilogrammos áron tudta eladni a sertést. Csak emlékeztetőül: akkor a garantált ár E minőségre 238 forint/kilogramm volt. Újból kérdezem: kinek az érdeke az EUcsatlakozás előtt az, hogy a z agrártárca törvényi kontroll nélkül működhessen? Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Megkérdezem, a kormány részéről kíváne államtitkár úr válaszolni. Államtitkár úr válaszolni kíván. Köszönöm szépen. SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Úr! Azt hiszem, túlzott ambíció lenne részemről, ha én az ön által felvetett kérdésben megnyilvánulnék; meg aztán úgy gondolom, mind a ketten jobban járunk, ha én ehhez nem szólo k hozzá. Egyet tudok megígérni: Németh Imre miniszter úr, illetve Szanyi Tibor államtitkár úr figyelmét fölhívom az ön itt elhangzott napirend utánijára, és tőlük meg fogja kapni - gondolom, írásban - a választ. Köszönöm szépen.
