Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 8 (64. szám) - A Gazdasági Versenyhivatal 2000., 2001. és 2002. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámolói, valamint a beszámolók elfogad... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - ÉKES JÓZSEF, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2097 kiskereskedelemben bekövetkezett koncentráció elsősorban az élelmiszerfeldolgozó vállalkozásokat érintette hátrányosan, hiszen alkupozíciójuk látványosan roml ott a beszerzéseiket rendkívül koncentráltan végző kereskedelmi társaságokkal szemben. Az ily módon megnövekedett vevői erővel rendelkező kereskedők egyes vélemények szerint akaratukat korlátlanul rá tudják kényszeríteni beszállítói partnereikre, miáltal a zok gazdálkodása az alacsony átvételi árak és a hosszú fizetési határidők miatt sok esetben ellehetetlenülhet.” A jelenlegi versenykörülmények között valóban célravezetőnek tűnik egy olyan megoldás, amelynek keretében a jogszabály a nagyméretű kiskereskedelmi láncokat és beszerzési társulásokat arra kötelezi, hogy versenyfelügyeleti kontroll mellett etikai kódexben rögzített önszabályozó vállalásokat tegyenek az indokolatlan jövedelemátcsoportosítást eredményező szerződéses gyakorlatok, kikötés ek elkerülésére. Természetesen ehhez megfelelő eljárási rendelkezéseket és vitarendezési fórumokat is társítani kell. Egy ilyen megoldás talán hatékonyabb védelmet nyújtana a kiszolgáltatott helyzetben levő kis- és közepes méretű beszállítóknak a nagyméret ű kiskereskedelmi láncok vevői erővel történő visszaéléseivel szemben, a hatékonysággal alá nem támasztott jövedelemátcsoportosítási technikák alkalmazása ellen. (18.20) Célszerűbb lenne ezért valamiféle önszabályozó, önkéntes alapon működő testületek létr ejöttét támogatni, illetve előírni. Nem szabad elébe menni a piaci folyamatoknak, magától is kialakul az önszabályozás etikai kódexe. Bármennyire is utána vagyunk az agrárpiaci rendtartás módosításának, e felvetéseket nem szabad megfontolás nélkül hagyni. Egy év eltelte után a szaktárcának meg kell vizsgálnia, hogy mennyire volt eredményes az agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi törvény. Külön szeretnék foglalkozni a közbeszerzési ügyek közül azokkal, amelyek felvetik a Gazdasági Versenyhivatal feltáró és szankcionáló tevékenységének szükségességét. A közpénzből történő beszerzések módját - amint az ismert - a '95. évi törvény szabályozza. Rendelkezéseink többsége a beszerző szervezet, illetve a közbeszerzést bonyolító tevékenységét, magatartását szabály ozza; leírja a számára kötelezően betartandó eljárási szabályokat, annak érdekében, hogy a közpénz a legtakarékosabban és a nyilvánosság által jól ellenőrizhető módon kerüljön elköltésre. A szabályok megsértését főleg a közbeszerzési piac keresleti oldalát megtestesítők követhetik el, és kevésbé a kínálat oldalán megjelenők. A vállalkozások általános piaci magatartását, így a közbeszerzési piacon tanúsított magatartást is a versenytörvény szabályozza. Mármost ami a Gazdasági Versenyhivatal kompetenciája a k özbeszerzésekkel kapcsolatban, az az, hogy a versenytörvény tilalmazza a versenytársak közötti, versenyeztetéssel kapcsolatos összejátszást, ez ugyanis a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet ki . A versenytársak, adott esetben a versenytárgyaláson részt vevő ajánlattevők feltételezhető versenykorlátozó megállapodása esetén jogorvoslatért a Gazdasági Versenyhivatalhoz lehet fordulni. Azt kell azonban mondanunk, hogy a hivatal 1991. évi megalakulás a óta csupán néhány esetben járt el versenytárgyaláson elkövetett ajánlattevői összejátszások ügyében. Mindez azért is említést érdemlő tény, mert a hivatal más területeken - például kávékereskedelem, cukorgyártás - sikeres kartellfelderítéseket végzett, é s bizonyított versenykorlátozó megállapodások miatt marasztaló határozatokat hozott. Tény az is - és ezt kifejezetten a Gazdasági Versenyhivatal védelmében, de nem magyarázatként, hanem a megoldás keresésének a szándékával említem meg , hogy a hivatal a v ersenytárgyalások alkalmával elkövetett ajánlattevői összejátszások gyanújáról rendkívül ritkán kap bejelentést. E bejelentői passzivitásnak többféle oka lehet, meg is említek néhányat: nehéz a jelenséget felismerni, azonosítani; a potenciális bejelentő ma ga is bizonytalan gyanúja alátámasztásában, nem áll rendelkezésére bizonyíték; az ajánlattevő, ha közbenső, tart attól, hogy a hivatalnak elküldött
