Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 8 (64. szám) - A Gazdasági Versenyhivatal 2000., 2001. és 2002. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámolói, valamint a beszámolók elfogad... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. HORVÁTH JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2093 jelenni. Otthon fejlesztették ki ezt, és a verseny volt az indíték, a verseny hozta meg sz ámukra ezt a jutalmat. Azért mondom ezt a példát, mert mi, törvényhozók és néha teoretikusok hajlamosak vagyunk elvont példákat, elvont modelleket előhozni és annak keretében vitatkozni. Íme, hölgyeim és uraim, egy jó szabály - egyetemi életemben is szokta m mondani , ami létezik, az lehetséges. Létezik ez a japán példa, ez lehetséges. Nem túl gyakran próbálták ezt másutt ismételni. Még egy példát ugyancsak ebből a nevezetes Japánból! Megpróbálták a japánok, hogy repülőgépipart fejlesztenek, 1015 éven át a japán kormány nagy összegeket, évente milliárd dollárokat szubvencionált egy japán repülőgépgyárra. Sose repült, sose lett versenyképes, úgyhogy Japánban nem is gyártanak repülőgépet, megveszik a nemzetközi piacon, ÉszakAmerikában vagy másutt. Mert megin t csak miről van szó? Egy monopólium módján próbálták csinálni, és a monopólium csődöt mondott még ott is. Visszatérve az előttünk lévő jelentésre, mert hiszen erről van szó, példámmal ezt kívántam megvilágítani, nagyon helyes egyikmásik megjegyzés, és al áhúzást is kívánna valóban az, hogy a jogharmonizáció előrehalad, és ezzel közelebb jutunk az európai csatlakozás követelményeihez; bár van itt még a legelső paragrafusban egy olyan mondat a paragrafus végén, amely azt mondja, tisztelt Ház, tisztelt kormán y, hogy háttérbe szorult a kis- és középvállalatokat, magántermelőket a nagyobb szerződésekkel szemben preferáló bánásmód. Egy érdekes körmondat, de mintha az lenne az üzenet, hogy az a bánásmód, amit a kis- és középvállalatoknak szeretünk és kívánunk, min tha háttérbe szorult volna. Olvassuk el, és gondolkozzunk róla a következőkben! (18.00) A lényeges megállapításokhoz tennék egykét megjegyzést, a versenyfelügyeleti eljárások és a versenyt korlátozó jelenségek ügyében való állásfoglalás tekintetében: a ka rtell az egyik - hiszen mindennel nem foglalkozhatom a limitált időben ; a kartelljelenség a honi gazdaságban, csakúgy, mint a világgazdaságban, valóban igen jelentős tényező. A legnagyobb érdeklődésre számot tartó ügy ebben a tekintetben a cementügy volt - talán más is volt, de itt ezt olvasom , a Versenyhivatal egyéb jelentései visszavisszatérnek erre a témára. Én nem vagyok abban bizonyos még ma sem, hogy megnyugtató helyzetbe jutottunk ezzel kapcsolatban. A jelentés leírja részletesen a folyamatot, é s leírja, hogy a Versenyhivatal mi mindent kívánt tenni, és hogyan követte a folyamatokat. Aztán hogy az idődimenzióval problémák voltak, mert kifutottunk vagy valakik kifutottak az időből. Ezt megint csak nem említem meg az időhiány miatt, de engedtessék meg, hogy mindettől függetlenül a saját gondolataimat, észrevételeimet jegyezzem itt meg, nevezetesen: a jelentésnek van egy mondata, hogy ezen már túl vagyunk, a víz már lefolyt a Dunán, most már mással foglalkozunk. Én azt a kérdést vetem fel, tisztelt O rszággyűlés, hogy ha valamilyen nemkívánatos gazdasági jelenség létezik, nevezetesen egy kartelljelenség egy fontos iparágban, talán… - nem teszem oda a “talán” szót - azt nem kellene elfogadnunk azért, mert az valahogy úgy van. A szamár elfogadhatja a fül ét, mert megörökölte, de nekünk, én azt tanácsolom, nem kell elfogadnunk a kartellt azért, mert megörököltük, mert ebbe valahogy belesakkozódtunk, belecsúsztunk. Hogy a Versenyhivatal e tekintetben nem kíván, nem képes vagy nem jogosult kezdeményezni, ezt a Versenyhivatal bölcsen el tudja dönteni. Azonban, tisztelt Országgyűlés, mi vagyunk az tisztelt Országgyűlés, és nekünk vannak feladataink és elvárásaink: az ország, a nemzet, a társadalom elvárja tőlünk, hogy a legjobb képességeink szerint mérlegeljünk dolgokat, és ha szükséges, olyan törvényt hozzunk, amelyik ma zárt kapukat megnyit vagy egy zárt ablakot kinyit. Tehát ennek a témának az ilyen meggondolását javasolom; hogy az Országgyűlés melyik bizottsága vagy a kormány melyik szerve, az igazságügymini szter vagy a gazdasági miniszter vagy ki veszi ezt elő - én tudom, hogy más országokban bíróságok vennék ezt elő. Az Amerikai Egyesült Államokban lehet, hogy a Federal Trade Commission, vagy az igazságügyminiszter elővenné ezt. Nem kívánok semmilyen példá t ideállítani, hogy kövessük, de ilyen dolgok léteznek.
