Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 8 (64. szám) - A kis- és középvállalkozások helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről szóló beszámoló; a kis- és középvállalkozások helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről szóló 2000. évi jelentés elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat, valamint... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2051 (14.30) A szektor támogatását biztosító korábbi eszközök működése egy sor anomáliával terhelt. Szükséges az eszközrendszer újragondolása, a k is- és középvállalkozáspolitikát szolgáló eszközrendszer átalakítása, hatékonyságának javítása. Ahhoz, hogy reálisan értékeljük a jelentés tárgyát képező Széchenyitervvel kapcsolatosan kialakult mítosz valódi értékét és a Széchenyiterv valódi gazdaságfe jlesztő szerepét, célszerű néhány tényszerű adatot számba venni. A Széchenyiterv a közhiedelemmel ellentétben alapvetően nem a kisvállalkozások támogatási csatornája volt. A Széchenyitervben nyertes kis- és középvállalkozók száma 20012002ben együttesen 6670 volt; az előterjesztésben hallottuk, hogy ez körülbelül fél százaléka a működő kisvállalkozásoknak. A két évben együttesen mintegy 60 milliárd forint támogatás került megítélésre; 2001ben 19 milliárd fölött, 2002ben 40 milliárdot meghaladó értékben . Ez a támogatási összeg áll szemben a 6670 nyertes kis- és középvállalkozással. Ennyi volt mindössze a sikeres és odaítélt Széchenyipályázatok értéke. Hozzá kell tenni, hogy érdekes a nyertes pályázatok eloszlása is. Ha megnézzük, hogy mennyi az 500 ezer forint alatt pályázathoz jutott pályázók aránya, akkor azt tapasztaljuk, hogy ez több mint 90 százalék. Meglepően nagy arány. A másik széle a nyertes pályázatoknak az 500 millió forintot meghaladó támogatási érték. 500 millió forintot meghaladóan 27 cég k apott állami támogatást összesen 22 milliárd forint összegben. Ez utóbbi aláhúzza, hogy a Széchenyiterv keveseknek, pontosabban fogalmazva a kevés kiválasztottnak adott meglehetősen sokat, a kiválasztottak pedig nem igazán a kisvállalkozások soraiból kerü ltek ki, vagy ezt követően már nem nevezhetők kis, illetve közepes vállalkozásnak. Az előző kormány sajátos osztogató politikájának közös csomagolását jelentő Széchenyiterv azon a vitatható és az Európai Unió által el nem fogadott filozófián alapult, hog y a kis- és középvállalkozások fejlődését az állam egyetlen eszközzel, a pályázati úton elnyerhető vissza nem térítendő támogatással segítheti csak hatékonyan. Tudni kell, hogy a vissza nem térítendő támogatás, noha nagyon kellemes a folyósítás pillanatába n, ugyanakkor a vállalkozások számára nyújtott olcsó források a piacot mintegy helyettesíteni és nem fejleszteni kívánják. Az olcsó forrásokkal finanszírozott vállalkozásoknál nem következik be törvényszerűen az a szerves fejlődés, amelynek eredményeként t énylegesen versenyképesebbé válhatnak hosszabb időn keresztül is. Az ingyen pénz várható következménye, hogy a pályázati céloknak való megfelelés motivációja művi fejlesztési célokat szül a vállalkozásoknál. Tehát nem a piac irányítja a fejlesztést, hanem a pályázati kiírás, ami hiba. Mivel az igény az ilyen jellegű támogatások iránt gyakorlatilag korlátlan, a pályázati nyertesek óhatatlanul kivételezett helyzetbe kerülnek. Velük szemben pedig ott áll a csalódott nem nyertes vállalkozások százezreinek sora. Ez szintén nem lehet kormányzati cél. Arra a kérdésre, hogy a Széchenyiterv keretében elnyert támogatásokkal milyen valós gazdaságfejlesztő hatás érhető el, mint hallottuk az expozéból, nem adható pontos válasz. Becslésekre szorítkozhatunk. Ennek az az o ka, hogy a Széchenyiterv egyes pályázatai nem tartalmaztak a kiíráskor olyan mérőszámokat, amelyek alapján a pályázat hatásossága, a működtetésével elért eredmények értékelhetőek, mérhetőek lennének. Ebből következően az sem állapítható meg, hogy a Széche nyiterv pontosan milyen gazdaságfejlesztő hatást ért el. Valószínűleg pozitív, de hogy milyen mértékű, az számszerűen nem kimutatható. A hatásosság számszerűen mindössze a felhasznált pénz összege és az igénybe vevő vállalkozások száma alapján értékelhető . Ezen a mérési skálán mérve viszont - a 60 milliárd és a fél százalék - a Széchenyiterv eredményessége meglehetősen alacsony. Megfelelő értékelési szempontok, indikátor pályázati kritériumokhoz rendelésének hiányában azt viszont csak nagyon korlátozottan lehet értékelni, hogy a Széchenyiterv milyen hatást gyakorolt a gazdaságfejlődésre, mekkora pótlólagos árbevételt, nyereséget, milyen mértékű önfinanszírozóképességjavulást eredményezett az érintett vállalkozásoknál és a gazdaság egészében.
