Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 7 (63. szám) - A fizetési, illetve értékpapír-elszámolási rendszerekben történő teljesítés véglegességéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - FONT SÁNDOR (MDF):
1978 Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat célja, hogy meghatározza azokat a feltételeket, amelyek teljesítése mellett a kijelölt fizetési, illetve értékpapírelszámolási rendszerek a résztvevők számára a teljesítés véglegességét biztosíthatják. Az ilyen rendszerek növelik a résztvevők biztonságát , és csökkentik, de nem szüntetik meg azokat a kockázatokat, amelyek valamelyik résztvevő elleni, fizetést korlátozó intézkedésből adódhatnak. A törvényjavaslat egyben védekezni kíván az egyik résztvevő nemfizetéséből eredő dominóhatás ellen is. A törvény meghozatalát indokolja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e tárgyban elfogadott 98/26. számú EK irányelve. Az előterjesztés alapvetően túlságosan szakmai, ehhez képest sem az általános, sem a különös indoklás nem tartalmazza a törvény szükségességének valódi okait, annak a feltárását, hogy a jelenleg hatályos jogrendszernek a törvényjavaslat szerinti szigorítása, egyértelművé tétele milyen szabályozás és szükség alapján vált indokolttá. Amint az a törvényjavaslatban elmondottakból is kiderül, a fizetési kockázat a rendszerben csak csökkenthető, és nyilvánvalóan nem tud abszolút védelmet nyújtani, ennek megoldására pedig más konstrukciókat kellett volna létrehozni. Célszerű lett volna, ha a pénzügyminiszter úr az előterjesztésben röviden kitért volna a ma Magyarországon működő és védett elszámolási rendszerek, a Giro Elszámolásforgalmi Részvénytársaság által működtetett bankközi klíringrendszer és a Központi Elszámolóház és Értéktár Rt. értékelésére a törvény indokoltságával kapcsolatban. És akkor néhány é szrevétel a konkrét törvénymódosítási pontokhoz; a kollízió kérdése az 1. §nál. A törvény hatálya kiterjed a magyar jog alapján működő rendszer valamennyi résztvevőjére, illetve az Európai Unió más tagállamának joga alapján működő rendszer magyarországi s zékhelyű résztvevőjére. Mi a követendő eljárás akkor, ha valamely tagállam joga ugyanezt a megállapítást tartalmazná, hogy tudniillik annak a hatálya kiterjed a rendszer valamennyi résztvevőjére, azonban azok közül valamelyiknek a székhelye Magyarországon van? Ebben az esetben melyik az alkalmazandó jog, illetve összeütközés esetén melyik alkalmazandó? A fogalommeghatározások terén pedig a g) alpontban jelölt központi szerződő fél esetében az a szervezet, amely e rendszer intézményeinek transzfermegbízásai tekintetében a jogviszonyba belépve mindannyiunkkal szemben kizárólagos szerződő félként jár el - ez a meghatározás nem adekvát, olyan fogalmakat használ, amelyeket egyébként mi nem definiáltunk. Az l) és m) pont két olyan fogalommeghatározás, amely egymás ból magyarázza meg önmagát. A 3. § (1) bekezdésének a) és b) pontjaihoz pedig: figyelemmel a jogintézménynek a jogérvényesítés egészét - csődeljárás, felszámolási eljárás és a többi - érintő mivoltát, indokolatlan a felek megállapodására bízni, hogy a tran szfermegbízás rendszerbe történő befogadásának időpontja, és az az időpont, amikortól kezdve a transzfermegbízás nem vonható vissza a rendszerből, ekként legyen megállapítva. E megoldásból következően, figyelemmel arra, hogy az általános jogérvényesítés ke retében a jogérvényesítők előtt ezek a megállapodások nem válnak ismertté, a közhatalom által garantált jogosítványok követelésérvényesítését a felek által kötött megállapodás korlátozza, amely végső soron egy magánjogi megállapodáson keresztül a jogrend é rvényesülésének korlátozását jelenti harmadik személyek irányában anélkül, hogy abba ezeknek a harmadik személyeknek tulajdonképpen beleszólása lenne. Az 5. §nál aggályos, hogy a határozat meghozatalának időpontja az irányadó időpont, holott annak meghoza tala és közlése között napok telnek el. Mindez tehát azt jelentheti, hogy ebben az esetben a határozat közlését követően gyakorlatilag minden esetben jogvitás helyzet alakulhat ki, lásd például a '91. évi XLIX. törvény rendelkezéseit a csődeljárás, illetve a felszámolási eljárás megindulásának időpontját illetően - és ehhez a gondolati körhöz tartozik természetesen Bőhm képviselő úr jelzés értékű hozzászólása is.
