Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 1 (62. szám) - A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - STOLÁR MIHÁLY (Fidesz):
1839 szakmunkás struktúra változott meg, hanem a gyakorlati képzés feltételrendszere, tartalma, minősége is. A rendszerváltás után a nagyüzemek összeomlásával az iskolák elvesztették nagyváll alati gyakorlóhelyeik nagy részét. Ezek a sorok a Szakoktatás című havilap legutóbbi számában, a “Kamarák a szakképzésért” című cikkben olvashatók. Úgy gondolom, a cikkből idézett mondatok is jelzik, hogy a szakképzésben milyen nagy nehézségekkel kell megk üzdeni, éppen ezért különös jelentőséggel bír a most elénk terjesztett, a szakképzésről szóló 1993. évi LVII. (Sic!) törvény módosításáról szóló törvényjavaslat. Mondom ezt még akkor is, amikor sajnálattal kell megállapítanom azt, hogy az önmagát nemzeti k özép kormányának mondó MSZPSZDSZkoalíció a “Cselekedni, most és mindenkiért!” kormányprogram 5., oktatással foglalkozó, a szakképzést magába foglaló fejezetében található pontok közül jó néhány nem fog megvalósulni, amennyiben jelentős módosítások nélkül fogadjuk el ezt a törvényjavaslatot. Mit is foglal magában ez az említett fejezet? A szakképzésben részesülő tanulóknak is lesz módjuk az európai elvárásoknak megfelelő számítástechnikai képzés, az ECDL, a B kategóriás jogosítvány és egy középfokú nyelvvi zsga ingyenes megszerzésére. Az előttünk lévő törvénytervezet egyetlen pontja sem nyújt garanciát arra, hogy a korábbi ígéretek a jövőben valóra válhassanak. Az európai elvárások említése pedig felidézi a rossz emlékű, sokoldalúan képzett szocialista ember típus eszményét. A kormányprogramban olvasható továbbá: megteremtjük a középfokú, tehát a szakiskolai és szakközépiskolai gyakorlati képzés normatív finanszírozásának szakmai és pénzügyi feltételeit. A törvénytervezet már közel sem ennyire nagyvonalú, még akkor sem, ha a tervezet szerint a szakképzési évfolyamon a tanuló gyakorlati képzése a gazdálkodó szervezetnél a tanuló és a gazdálkodó szervezet között gyakorlati képzés céljából megkötött írásbeli tanulószerződés alapján folyik. A törvénytervezetben ez egy lényeges változás, hiszen egy megengedőbb változat helyébe lép. Ez a kitétel egy erős gazdaságban elfogadható, sőt szükséges is, de kérdés, hogy a magyar gazdaságban megalapozotte a tanulószerződések kötelezővé tétele, ugyanis az erős vállalkozásokna k és a fejlett városoknak megítélésem szerint nem jelent sem előnyt, sem hátrányt, ugyanakkor a fejletlen régióknak és különösen a kisvállalkozásoknak elrettentő példát jelent. Az előnyök közül csak néhányat említek, amelyeket gyakorló igazgatók fogalmazta k meg. Szélesedik és rendszeressé válik a kapcsolat az iskola, a munkáltató és a kamara között. A rendszeresen tartott munkáltatói értekezleteken a munkáltatók betekintést nyerhetnek az iskola életébe. Lehetőség nyílik arra, hogy a munkáltatók együttműködh essenek az iskolai tanműhellyel. Az iskola és a gazdálkodó szervezet között létrejött rendszeres kapcsolat eredményeként a gazdálkodó szervezetek hozzájuthatnak az adott szakma követelményrendszeréhez. A kamara illetékesei akkreditálják a gyakorlati képzés helyeit, így amennyiben megfelelő szakemberek teszik azt, biztosak lehetünk abban, hogy a tanulók megfelelő helyre kerülnek. A tanuló anyagilag is érdekeltté válik a képzés során. Megismerheti a tanulóidő alatt azokat a problémákat, melyek ma a munkáltató k helyzetére is oly jellemzőek. Ugyanakkor a gazdálkodó szervezet és a tanuló között megkötött tanulószerződésnek hátrányai is lehetnek: a munkáltató nem ér rá a tanulóval foglalkozni; a vállalkozás jellegéből adódóan egysíkú a képzés; sokszor, például vid éki munkáknál nehezen tartható a munkaidő; esetenként a szerződés nem minden pontját tartják be. Az általam felsorolt előnyökből és hátrányokból bizonyára mindenki más következtetést von le, de tudomásom szerint a Kereskedelmi és Iparkamara adatai azt igaz olják, hogy a szakiskolai tanulók közül a tanulószerződést kötöttek száma a 10 százalékot sem éri el, és erre már az előttem szóló képviselőtársaim is utaltak. A törvénytervezet kihangsúlyozza, hogy a gyakorlati képzés során tilos a hátrányos megkülönbözte tés. Ugyanakkor azok a tanulók, akiknek a gyakorlati képzése a szakképzési évfolyamon iskolai tanműhelyben folyik, mégis hátrányba kerülnek azokkal a tanulókkal szemben, akiknek a képzése gazdálkodó szervezetnél történik. Hogy miért? Azért, mert az a tanul ó, aki iskolai
