Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 25 (60. szám) - A földgázellátásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BALLA GYÖRGY (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
1638 Köszönöm szépen. Kétperces fölszólalásra következik Balla György, a Fideszképviselőcsoportból. BALLA GYÖRGY (Fidesz) : Köszönöm szépen a szó t. Tisztelt Elnök Úr! Az előző kétperces hozzászólásomban megkíséreltem, államtitkár úr, hogy önnek válaszoljak az imént föltett kérdésére. Föltettem ugyanis azt a kérdést, hogy mi a nagyobb igazságtalanság, az, ha esetlegesen támogatott gázárban részesül az is, aki magasabb jövedelmű, nem szorul rá, vagy az a nagyobb igazságtalanság, ha kiszorul ebből egyébként az, aki jövedelmi helyzete alapján rászorulna. Elfogadom, államtitkár úr, amit ön mond, nem lehet személyre szabott gázárakat kialakítani. Egyikünk sem ezt szerette volna. Csak az a helyzet, hogy amit önök most kitaláltak, bár azt gondolom, hogy fogyasztáshoz kötötten mégiscsak megpróbált szociális szempontokat figyelembe venni, csak egyszerűen a mai magyar valóságban ez nem így működik, ez nem így s ikerül. Azok a statisztikák, amelyekről beszélnek, hogy ki hány köbmétert fogyaszt, természetesen lehet, hogy igazak, csak az nem mindegy, hogy kik esnek ezen bizonyos köbméterszámok alá: a tehetősebbek vagy a kevésbé tehetősek. Ez az, amire nincsen világo s, egyértelmű kimutatás. Államtitkár úr, nagyon sokat foglalkozott ezzel a kérdéssel. Pontosan tudja, hogy 3040, esetlegesen 50 százalékos megtakarítást lehet elérni egyébként egy korszerű energiarendszerrel egy elavulthoz képest, egy jól hőszigetelt házz al egy rosszul hőszigetelt házhoz képest. Ezért mondjuk azt, hogy ezek nem egyedi problémák. Persze, tudom, hogy mit fog államtitkár úr válaszolni, de ennyi pénz van, ezt lehet elosztani. Ezért kéne talán szembenézni azzal a problémával, hogy lehet, hogy a z, amit a törvény mond, hogy mennyi pénzt lehet jelenleg Magyarországon kompenzációra fordítani, kevés. Ezért mondtuk el parlamenti beszédeinkben is, hogy talán oda kéne figyelni a gázszolgáltatókra is. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) A gázs zolgáltatóknak csak az idei kemény tél rendkívül jelentős extraprofitot hozott. Miért nem tudnak beszállni a kompenzációba valamilyen szinten? Ezzel kéne, azt gondolom, foglalkozni a kormánynak. Köszönöm szépen. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Kétp erces fölszólalásra következik Szalay Gábor államtitkár úr. Parancsoljon, öné a szó. SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár : Valóban, nagyjából jól lőtte be tisztelt képviselőtársam, hogy mit válaszolnék, vagy mit fogok válaszolni. Elvileg három rendszer létezhet: az a szociális kompenzáció, amiről úgy érzem, nagyjából mindannyian beláttuk mostanra, hogy a gyakorlatban alkalmazhatatlan, az a tömbös módszer, amit mi javaslunk, és önök elvetnek. És van egy harmadik elvi lehetőség, ami t ön mondott, hogy nem alkalmazunk tömböt, hanem az összes rendelkezésre álló forrást egy általános, egylépcsős árkedvezményként alkalmazzuk. Magyarul: a célelőirányzatot nem tömbönként bontjuk szét, hanem egységesen terítjük szét a fogyasztókra. Ez azt er edményezi természetesen, hogy a nagyfogyasztó, kisfogyasztó, rászorultsági elvtől teljesen függetlenül, vagy annak hátat fordítva egyforma kedvezményt kap. Ez persze egy döntés kérdése; egy döntés kérdése, mert meg lehetne csinálni ezt is, természetesen. A kkor a nagyfogyasztóknak több támogatás jutna, a kicsiknek meg kevesebb. (19.10) Meg lehetne csinálni, de ha ezt csinálnánk, akkor biztos, hogy ez nem lenne igazságos az önök normái szerint, akkor biztos, hogy ezt támadnák ugyanolyan hévvel, és nekem szakm ai meggyőződésem is - és úgy gondolom, nem vagyok ezzel egyedül , hogy a valami módon besávosított és rászorultsági alapon ezen sávok szerint súlyozott támogatás valahogy mégiscsak
