Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 24 (59. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz):
1519 Remélem, megnyugtattam a képviselő urat, hogy a kormány a szívén viseli, nagyon is prioritásnak tekinti az energiatakarékosság ügyét. Köszönöm szépen, hogy megha llgatott. ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Az utolsó napirend utáni felszólaló Lengyel Zoltán képviselő úr. Felszólalásának költői címe: “Visszajön disznóbőrben a gabona?” címmel. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Halljuk!) Parancsoljon, képviselő úr! LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt jelen lévő ellenzéki Képviselőtársaim! Egy héttel ezelőtt szó esett a parlamentben a sertéstartókról, a sertéstartók helyzetéről. Szó esett esetleges káoszról, az ágazat ban megtermelhető jövedelemről, veszteségekről és lehetséges támogatásokról. Mindez egy Sárbogárd környéki gazdálkodóban felmerült kérdések alapján került ide, a Házba. Erre Németh Imre miniszter úr a következőket mondotta: “Úgy gondolom, hogy a sertéspiac on legfeljebb egyesek szeretnének káoszt teremteni annak érdekében, hogy a termékpályán történő jövedelemosztozkodás az ő javukra dőljön el, mint ahogy az elmúlt évben sem engedte meg a minisztérium, az idei esztendőben sem fogja ezt megengedni.” Azt is mo ndta, hogy a hazai felvásárlási árak magasabbak, mint a világpiacon, illetve az Európai Unióban, éppen azért, hogy a sertéstermelőket védjük ezek ellen a dekonjunkturális hatások ellen, éppen azért, hogy az önköltség fölött tudja egy átlagos hatékonyságú t ermelő a sertést értékesíteni. Elhangzott az is, hogy a termelők semmiféle veszteséget nem szenvednek az idei esztendőben, főleg nem 500 milliót, hiszen az egyensúly fenntartása érdekében az idei évben 2 milliárd forinttal több pénzt biztosít a kormány tám ogatásra, éppen a jövedelembiztonság megtartása érdekében. (21.20) Nos, nézzük, mi is volt a helyzet kettő héttel ezelőtt! Kettő héttel ezelőtt egyetlenegy vágóhíd nem vásárolt sertést a termelőktől, helyette már akkor importhúsból fedezték a szükségletüke t. A mezőgazdasági termelők egy részének nagyon nagy öröm, hogy feloldódott többek között a Lengyelországba irányuló gabonaexport kérdése, de a másik oldalon rettentő nagy gondot jelent, hogy pontosan Lengyelországból érkezik be rettentő olcsó áron a hasít ott sertés a magyarországi piacra. A termelők értetlenül álltak két héttel ezelőtt is, és miniszter úr egy héttel ezelőtt elhangzott szavai után továbbra is értetlenül állnak, minekutána a sertéspiac továbbra is áll. Igaz, hogy az U minősítésű sertéshúsnak 265 forint az ára, de ki lehet számolni, hogy azóta, mióta a sertéspiac leállt, hány sertés vár vágásra, hány sertés vált túlsúlyossá, aminek a felvásárlási ára immáron csak 160 forint lesz. Ezek után felmerül az emberben a kérdé s: rend vane valójában a sertéspiacon? Vane káosz? Vane haszna és értelme az ágazat ilyen módon történő támogatásának? Miért nem történik semmi annak irányában, amit az Európai Unió ajánlott, mégpedig, hogy a vágóhidak kapjanak tartási szerződést, és a termelőket mentesítsék az ott felhalmozódott készletektől? Ezek a kérdések továbbgyűrűznek a termelőknél: mi lesz velük holnap, mi lesz velük holnapután? Közvetlen környezetemben van olyan termelő, aki a sertéságazatban a fejlesztésekhez fölvett hitelre a saját családi házát tette föl fedezetként. Ezt az embert ma a Fejér Megyei Szent György Kórház pszichiátriai osztályán kezelik, ugyanis a hitel visszafizetésére semmi esélye nincs, és napról napra azt látja, hogy az élete munkája fog a jelenlegi piaci körü lmények között néhány hét alatt megsemmisülni, tönkremenni. Egyelőre a helyzet kilátástalan, semmi esély nincs arra, hogy a vágóhidak elkezdjék a termelőktől a sertéseket felvásárolni, a kialakult káosz egyre fokozódik, a termelők egyre kétségbeesettebbek, és a miniszter úr múlt heti állításával szemben sem rendet nem látunk, sem a támogatás hasznát nem látjuk, sem pedig a termelők jövedelmét. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
